Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

zött a VKF 4. osztályon szolgált, majd HM 40. osztály lovas kiképzési előadója volt. 1942. V. l.-én alezredessé léptették elő. 1942. VI. és 1944. IV. között mint segéddszt a VKF-en tevékenykedett, majd ismét a 40. osztály előadója volt. 1945.1. 15. és III. 27. között a dunántúli hadműveled területen mint az 1. huszárhadosztály parancsnokság személyi tartaléka két hétig a 4/1. huszárosztály parancsnoki teendőit is ellátta. 1945. III. 28.-án a szombathelyi katonai kórház állományával Németországba települt ki. 1945. V. l.-én amerikai fogságba esett, ahonnan 1945. XII. 27.-én tért haza. 1946. IX. l.-én nyugállományba helyezték. 1951. VII. 17.-én családjával együtt Csányra telepítették ki, s 1952. VIII. 5.-én megfosztották rendfokozatától. LORX VIDOR, VITÉZ RUSZKINI vezérkari százados (huszár) (Budaörs, 1907. VII. 25. - Ecséd, 1944. XI. 28.) Anyja: Rauscher Irma. Apja: Lorx Vidor táblabíró. A Ludovika Akadémián 1930. VIII. 20.-án avatták hadnaggyá. A későbbiekben a Hadiakadémia elvégzését követően 1939. V. l.én vezérkari századossá léptették elő. 1942. II. l.-jével saját kérelmére nyugállományba helyezték. Az 1944-45. évi magyarországi hadműveletek során a 3. hadsereg-parancsnokságon szolgált. SS-katonák lőtték agyon Ecséden. LOVASS ZOLTÁN huszárezredes (Érmihályfalva, 1891. III. 24. - Budapest, 1944. III. 28.) Anyja: Szilágyi Borbála. Apja: Lovass István. Tényleges katonai szolgálatát a hadapródiskola elvégzését követően 1909. VIII. 18.-án kezdte meg. Első alakulata a debreceni 3. gyalogezred volt, majd 6 hónapos átképzést követően 1913. VI. l.én a zalaegerszegi 6. honvéd huszárezredhez helyezték át. Az első világháborút ezen utóbbi alakulat kötelékében harcolta végig. 1917. XI. l.-én századossá léptették elő. 1920. III. 17.-től rövidebb időszakokban a Dunántúli 2. huszárezrednél, a kaposvári gyaloghadosztály állományában, a szombathelyi huszárezrednél, a Somogy vármegyei csendőrkerület parancsnokságán, s a pécsi katonai körletparancsnokságon szolgált. 1924. I. 1. és 1927. VIII. 31. között meg kellett szakítani szolgálatát. Visszavételét követően 1928. VI. 15.-től mint lótenyésztési előadó a Szabolcs és Ung vármegyei testnevelési és népgondozó kirendeltségen, 1931. II. 1.-től pedig hasonló beosztásban a nagykállói járás testnevelési és népgondozó kirendeltségen, illetve átnevezés folytán a 64. kiegészítő parancsnokságon tevékenykedett. 1937. XI. l.-én alezredessé léptették elő. 1940. IV 1.-től a kassai 67., majd átnevezés folytán a 23. kiegészítő parancsnokság lónyilvántartó tisztje volt. 1941. X. l.-én hasonló beosztással a szepsi 67. kiegészítő kirendeltségre osztották be. 1942. V. l.-ével nyugállományba helyezték, majd IX. 24.4 legfelsőbb elhatározásra nyugállományú ezredessé léptették elő.