Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

A MAGYAR KIRÁLYI HONVÉDSÉG LOVASSÁGA ÉS TISZTIKARA

túlra, majd a Kisalföldre települt át. Tanárai - mint önálló lovasszázad-parancsnokok - szinte kivétel nélkül részt vettek a II. világháború küzdelmeiben. Közülük hatan hősi halált haltak. Ugyancsak Örkénytáborban működött a közpond lovasdszd továbbképző tanfolyam, melyen csapatszolgálatának második évében - elvileg - minden lovas fegyvernembeli alantos tisztnek részt kellett vennie. A környék változatos terepviszonyai lehetővé tették a hadi létszámú századokkal történő gyakorlatok végrehajtását is. A lovaglás klasszikus hagyományait őrző magyar spanyol iskola is Orkénytáborban alakult meg. A bécsi spanyol iskola mintájára megszervezett iskolát Gömbös Gyula miniszterelnök és honvédelmi miniszter kezdeményezésére hozták létre. Mindezeken túl Orkénytáborban zajlott - kihelyezett lovasszázadok részvételével - a tartalékos tisztek és a hivatásos tisztjelöltek ki- és továbbképzése is. Az 1920 augusztusában megalakult magyar királyi testőrségben is számos országosan ismert, s rendszerint lovaglótanári képesítéssel rendelkező huszárdszt szolgált. Közülük is kiemelkedik Lázár Károly testőr altábornagy, aki 1935-1936-ban a lovas testőrség, azt követően pedig 1944. október 16.ig a testőrség egészének volt parancsnoka. A huszártisztek mindennapi elfoglaltsága - a többi fegyvernem tisztjeitől eltérően - roppant változatos és sokrétű volt. A lovakról való gondoskodás, illetve annak ellenőrzése kiemelt szerepet játszott a szolgálatban. Fontos feladatuk közé tartozott a szolgaiad és részben a saját lovaik naponkénti „lelovaglása", idomítása, a pótlovak nyereghez való szoktatása, stb. A hajnali zabolástól kezdve egész nap folyamatosan ellenőrizték a lovak erőállapotát, ellátását, gondozását, s a felszerelések karbantartását. Mindezeken túl a lovassportban való részvételhez szükséges állandó edzés, gyakorlás és a lovak felkészítése a versenyre is kötelmeik közé tartozott. Rájuk hárult természetesen a kiváló altiszd kar segítségével a legénység kiképzésének vezetése, a laktanyában működő különböző bizottságokban (főtiszd becsületügyi választmány, lóvásárló bizottság, tiszti étkezde és társalgó bizottság, ezred sportbizottság, póló-klub, ezred falkabizottság stb.) való tevékeny részvétel, nem utolsó sorban pedig a szolgálatból adódó laktanya-ügyeletesi, állomásdszti és egyéb teendők ellátása is. A tisztikar tagjai számára szinte kötelező volt - a rendezett családi és anyagi helyzet (házassági kaució, legalább háromszobás lakás, megfelelő személyzet fenntartása mellett - a helyőrség társadalmi életében való részvétel is ugyanúgy, mint ahogyan nem maradhattak távol a helyőrségekben rendezett lovasversenyektől, vagy az őszi nagy vadászlovaglásoktól sem. A Magyar Királyi Honvédség szerkezeti átalakításában és fejlesztésében az 1938-as év döntő fordulatot hozott. A tavasszal meghirdetett győri fegyverkezési program, a kormány által biztosított 600 millió pengős hitel, majd a bledi egyezmény megkötésével az ország fegyverkezési egyenjogúságának nemzetközi elismerése lehetővé tette mind a mennyiségi, mind pedig a minőségi fejlesztéseket. Az ekkor életbe léptetett Huba hadrend a korábbi vegyesdandárok hadtestekké való átalakításával és a három hadsereg-pa-