Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

redessé léptették elő. A 30-as években 1938. X. l.-ig a 4. huszárezredben szolgált, majd Székesfehérvárra a II. hadtest parancsnokságára helyezték át. 1940. IV. 1.-től a kapuvári 19. kiegészítő parancsnokság lónyilvántartó tisztje volt, előtte közvetlenül hasonló beosztásban a soproni járási katonai parancsnokságon tevékenykedett. 1940. XI. l.-el nyugállományba helyezték. LÁSZLÓ MIKLÓS, VITÉZ NEMES huszárszázados (Sopron, 1913. IV. 3. -) Anyja: Miskolczy Etel. Apja: v. László Miklós nyá. altábornagy. Vallása: r. k. 1934. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd Nyíregyházára a 4. huszárezredhez helyezték. 1935. VIII. 1.-től 1942. IX. 30.-ig a 3. huszárezredben szolgált. 1938-ban a 3/1. lovasszázad II. szakaszparancsnoka volt. 1939. V. l.-én főhadnaggyá léptették elő. 1941. Vll.-tól változadan beosztásában Ukrajnában frontszolgálatot teljesített. IX. 24.-én a Dnyeper védelménél kitüntette magát. 1942. X. 1. és 1943. VI. 15. között századosként a 4/2. lovasszázad parancsnoka volt, majd 1944. X. 10.-ig Nagyváradon, illetve a keleti, s magyarországi hadszíntéren a 3/6. lovasszázad parancsnoki teendőit látta el. 1944. X. 10.-én Alpárnál megsebesült. A nyugati hadifogságból 1945-ben tért vissza. Disszidálási kísérlet miatt 1951. VII. 31. és 1956. X. 28., illetve 1956. XI. 4. és 1957. I. 12. között a tatai bányában börtönbüntetését töltötte. A későbbiek során Svájcban, Zürichben telepedett le, s lovaglótanárként vállalt munkát. LÁZÁR BÉLA, VTTÉZ NEMES CSÍKTAPLÓCZAI huszárhadnagy (Nyíregyháza, 1922. IV. 18. - Pécel, 1969. XII. 6.) Anyja: Blaskovich Márta. Apja: Lázár Károly testőr altábornagy. Vallása: r. k. 1942. XII. l.-én a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd a 4/II. huszárosztályhoz helyezték. 1944. VII. 1.-től a kolozsvári 25. felderítő osztály tisztje volt. 1944. XII. 15.-én Vácdukán szovjet fogságba esett, ahonnan 1950. XII. 6.-án tért haza. Ezt követően 1953-ig a kazincbarcikai internáló táborban raboskodott, ahol egy baleset folytán súlyos gerincsérülést szenvedett. Szabadulását követően 1954-ig mint segédmunkás kereste kenyerét, majd betegsége (sclerozis muldplex) következtében teljesen megbénult, s 100%-os munkaképtelenné vált. LÁZÁR ISTVÁN PÉTER, CSÍKTAPLÓCZAI huszárhadnagy (Nyíregyháza, 1924. XII. 18. - Csákvár, 1945. I. 30.) Anyja: br. Butder Matild. Apja: dr. v. Lázár Ferenc vármegyei főjegyző. Vallása: r. k. Pécsett a Zrínyi Miklós Honvéd Főreáliskolában tanult, majd 1944. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, s Nyíregyházára a 4. huszárezredhez vezényelték. 1944. X. 20.-án mint az őrszakasz parancsnoka utolsóként hagyta el a lezárt nyíregyházi huszárlaktanyát. A 4/2. lovasszázad II. szakaszparancsnokaként fejlövéssel halt hősi halált Vérteskozma és Csákvár határán. A front elvonulása után a helyi erdészek a Kotlóhegyen temették el, s a család onnan Nyíregyházára hozatta haza.