Makkay János: Kőkori régiségek a vállaji határban Nyíregyháza, 2003. (Jósa András Múzeum Kiadványai 50. Nyíregyháza, 2003)

... Az erdőben lévő rétek, ha sokáig nem esik az eső, eléggé kiszáradnak ... Ezt leszámítva azonban, a sok pocsolya miatt, nem száradnak ki, és állandóan járhatatlanok." Ebben a földrajzi környezetben nem meglepő, hogy a kőkori falu egy alacsony hátra került. A katonai felmérés készítője egyébként megemlékezik a Csanálosra vezető útról is, mely „a töltésnél erősen kátyús". Vállaj a II. József-féle katonai felmérésen De nézzük meg közelebbről, miért is fontos a vállaji feltárás! Első megközelítésben már önmagában azért, mert korábban szinte semmit nem tudtunk a szűkebb terület korai történetéről. A Jósa András Múzeumban Vállajról mindössze egyetlen kőbalta található. A tárgyat az Agerdő-majori részről ajándékozta Somfai Bertalan igazgató 1967-ben a múzeumnak. A Vállaj és Bátorliget közötti Hármashalomról említenek még ugyan egy 1933-ban szántáskor előkerült bronzkést, ez azonban elkallódott. Mérk határából sem sokkal több leletegyüttest említhetünk. A Cigány-soron, egy homokdombon 1963-ban obszidiánpengéket és magköveket (az obszidián jelentőségére később visszatérünk), valamint cserepeket találtak. Ezek talán a Vállajon föltárt település „kortársai" lehettek, azonban múzeumba nem kerültek.