Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

adására. Minden arcvonal mögötti község, amelyben valamilyen tartalék, vezetéklo, gazdasági hivatal, intézet, stb. tartózkodik, ezek emberanyagát (mesteremberek, kocsisok) haladéktalanul harcra fogható katonákká kell kiképezni és a községet műszaki erődítésekkel védőképessé tenni. Fel­adatuk egy esetleges ellenséges áttörés esetén a község védelme. Pusztavám harcparancsnokának engem nevez ki a rendelet, de mivel harcálláspontom változatlanul az első vonalban van, helyettesem Sándy Gyula szds. lett, fentiek végrehajtásáért ő a felelős. Ez az intézkedés világosan tudtunkra adta, hogy mindaz a remény, amellyel oly emelkedett hangulatban voltunk január eljén a Vértes hegyei között, remélve egy ideig Budapest felmentését, majd eme remény szer­tefoszlása után a nagy, tavaszi offenzívát "mit die neue waffen" 155 csak ábránd volt. Itt nincs másról szó, mint csak - most már kétségbeesettnek mondható - védekezésről. Aki csak egy kis mértékben tud különbséget tenni csapat és csapat harcértéke között, azelőtt szinte nevetségesnek tűnik, hogy mikor minden magasabb parancsnoksági törzs a gyors mene­külésre tesz előkészületeket, akkor egy pár gazdasági főnök, a maga ci­pészeivel, szabóival fel tudjon tartóztatni olyan ellenséget, amelyik a főel­lenállási vonalát át tudta törni. A hangulatot tovább rontotta, hogy febr. 24­étől kezdve az emberek mind nagyobb számban lettek lázas betegek. Sokan azon felül még hasmenésről is panaszkodtak. Febr. 26-ára, mikor jelenté­semre két orvos is érkezett már nekem is 39 fokos lázam volt. Az orvosok megvizsgálták azokat, akik éppen nem voltak szolgálatban, megállapítot­ták, hogy embereim 50 %-a influenzás, átadták nagy mennyiségű gyógy­szereiket, aztán eltávoztak. A hadosztály nem volt abban a helyzetben, hogy minket felváltson, így csak azért szurkoltunk, hogy az oroszok minderről tudomást ne szerezze­nek. Akit éppen a láz gyötört az természetesen a bunkerben maradt, a szalmán feküdt és a tüzelőállásban alig volt valaki. A fő baj az volt, hogy a tisztek úgyszólván valamennyien egyszerre betegedtek meg. Szerencsé­re 27-e után rohamosan csökkent a megbetegedések száma úgyhogy a hó végére túl jutottunk a járványon. 155 "Az új fegyverekkel". Valószínűleg a hitleri hadvezetés által bezengett "csodafegyve­rekre" utal itt Tomka Emil. 196

Next

/
Thumbnails
Contents