Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

£Q Kápolnapuszta, 1945. január 24. 6-kor kaptam meg a hadosztály üldözési intézkedését (lásd: 12. sz. melléklet) Az orosz főellenállási vonalban lévő erők visszavonása késedelmet okozott. Pusztavámon a volt 3. ezredbeli század reggeli vállalkozásakor még erős ellenállásba ütközött és az erdőőrház területéről még páncéltörő ágyú tüzet is kapott. Én később egy vállalkozó civil vadőr vezetésével minden ellenállás nélkül foglaltam el az őrházat, mely előtt egy aknavető kocsink aknára futott és elpusztult. A falu szélén már egy hevenyészetten telepített aknamezőt sikerült kikerülnünk. 16 h-kor ellenállás nélkül értük el Kápolnapusztát. Összeköttetésünk a szomszédokkal nincs. Utunk Pusztavámtól idáig sűrű erdőben vezet. A hivatkozott hadosztály parancs értelmében Kápolnapuszta birtokba vétele után, a Gánttól keletre emelkedő magaslatot kell megszállnom. Mikor Kápolnapusztát főcsapatom éle elérte, az egyik szélső házból hat - az értelmiségi osztályhoz tartozónak látszó - fiatal nő jött elénk. Egy 18 év körülinek látszó szőke lány arcán több seb volt hevenyészett kötésekkel bekötve. Elmondták, hogy őket az oroszok hurcolták el pusztavámi lakásukról és a Pusztavámtól keletre lévő erdészházba vitték, hol több tiszt volt összegyűlve, akik rajtuk erőszakot akartak el követni. A fiatal lányon kezdték, de ő minden erejével ellenállt és ezért verték össze. Midőn helyzetük már reménytelennek látszott, váratlanul a magyar tüzérség tűz alá vette az őrházat és annak egyik fala bedőlt. Az oroszok fedezékeikbe szaladtak, ők pedig nekivágtak az erdőnek és így jutottak el Kápolnapusztára. Itt egy parasztgazda aztán elrejtette őket. Egy kocsit bocsátottam a szerencsétlenek rendelkezésére, amin hazatérhettek otthonukba. A hóban jól felismerhető gyalogos- és kocsinyomokból ítélve, előttünk pár órai előnnyel, egy orosz utóvéd menetel. Kápolnapuszta előtt az út igen meredeken emelkedik. Az orosz kocsik, amik nyilván lőszerrel voltak megrakva itt elakadtak, és ezért a lőszert kihányták az út mellé. így nagy mennyiségű orosz gyalogsági, aknavető lőszer és magyar kézigránát lett zsákmányunk még felbontatlan ládákba csomagolva. Kápolnapusztától Gánt felé előrenyomulva az él tűzharcba keveredett a Gántra vezető úttól északkeletre húzódó dombvonulaton lévő oroszokkal. A főcsapatot Kápolnapusztán megállítottam és bevezettem a felderítést Gánt felé. Az oroszoktól megszállt domb vonulatot északról megkerülve, egy felderítő járőröm Gánt szélső házait elérte. A falu szegélyét erős tábori őrsök biztosították és bent a faluban hosszú kocsioszlopok dél felé meneteltek. Déli irányban kiküldött felderítő járőröm csak a Somfa kunyhóig jutott el, ott erős tüzet kapott. Összeköttetésem sem az ezredparancsnoksággal, sem a szomszédokkal nincs. Délkeletre tőlem igen erős harcizaj hallatszik. Lezárva 23 h-kor. 185