Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

csapatai akadálytalanul vonulhattak a Déli-Kárpátok hágói felé. Mivel most már az ország területe vált veszélyeztetetté, szükség volt a lengyel területeken harcoló magyar csapatok hazaszállítására, itthon pedig a pótalakulatok felállítására. A lovashadosztály már 1944. szeptember 14-én megkapta az intézkedést a kivonásra és hazaszállításra. Szeptember 19-étől vonták ki az arcvonalból a magyar alakulatokat és indították őket a berakodó állomásra, Grodziskra. A huszárhadosztályt szállító szerelvények 1944 október elejére érkeztek Magyarországra és a Duna-Tisza közén rakodtak ki: a 2. és 3. huszárezred Kecskemét környékén, a 4. huszárezred Nagykőrösön. A hadosztály végszállítmánya október 12-én futott be. A magyar hadvezetés újból a már korábban is tervezett hadműveleti tartalékként akarta a hadosztályt alkalmazni, sőt felmerült a részvétele a kormányzó október 15-iki fegyverszüneti elhatározásának támogatásánál is. Német követelésre viszont a bomladozó déli arcvonal megszilárdítása és megmentése végett - pihenő és rendezés nélkül - azon nyomban a Tisza vonalánál vetették be. A legkeményebb ütközetek a lengyel területről leginkább harcképes állapotban visszatért 2. huszárezredre vártak, melyet már október 6-án Szentesre irányítottak, hogy az Arad felől visszavonuló 3. magyar hadsereg részére a szentesi hidat biztosítsa. Az időközben beérkezett másik két huszárezred Alpárnál illetve Lakiteleknél csatlakozott a támadáshoz. A szentesi hídfő védői még október 8-án is tartották a várost. A túlerő azonban győzedelmeskedett, s éppen azt a huszárezredet, annak I. osztályát szorította ki a városból, melynek 9 éven át itt volt a békehelyőrsége. A kugrási tárgyalások miatt október 13-án a szovjet csapatok támadásukat pár napra leállították, s így a hadosztály egy kis pihenőhöz jutott. Ekkor érkeztek be az alakulatokhoz a pótlások, s így október 15-én a hadosztály teljes hadrendjével készen állt az újabb harcokra. Az október 15iki kormányzói proklamáció, a késői és katonailag előkészítetlen, nehezen végrehajtható fegyverszüneti kérés, a nyilas hatalomátvétel, majd a harc folytatására adott parancs még Tiszaalpár térségében érte a hadosztályt. A katonapolitikai és általában a politikai helyzetről szinte teljesen tájékozatlan tisztikar és legénység előbb meglepetéssel, örömmel, majd teljes elképedéssel fogadta a híreket- és harcolt tovább. Október 17-én a hadosztály 15