Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

A 3. századdal az összeköttetésem teljesen magszakadt, csak akkor tudtam róluk, mikor Hollóssy

120 kerékpáros szds. jött tőlem parancsot kérni, jelentvén, hogy a zászlóalj parancsnokáról nem tud semmit. Hollóssy szds-t a tágabb hídfő északi szakaszának megszállására utasítottam. Tersztyánszky századával 11 h. 45-kor még mindig Ráckeve nyugati szélén állt, honnan, parancsra, a 15. kerékpáros zászlóalj és a II. osztály közé vonult vissza. 15 h-kor észak és északkelet felől erősödött az ellenséges nyomás. 16 h-ra a II. osztálynak már minden része beérkezett a szűkebb hídfőbe. A 6. század és a II. rohamszakasz, egy rosszul kiadott parancs kapcsán egészen a Dunáig jöttek hátra, őket természetesen vissza kellett küldenem. A tagok még mindig egymás után álltak le az olajos benzin miatt és a még mindig itt lévő, nagymennyiségű gépkocsi, országos jármű, egyéb értékes anyagokkal már kezdett veszélyben forogni. Podmaniczky erélyes fellépésének következtében 16 h. 30-kor tiszta benzinnel végre három taggal megindult a rendes áthajózás. 17 h. 50-kor már az osztályom és az egész ezredcsoport minden jármüvével veszteség nélkül partot váltott. A 15. kerékpáros zászlóalj harcos része tőlünk északra már előre általuk készenlétbe helyezett csónakokon kelt át. Ezután aknavetőimmel a Duna jobb partján foglalt tüzelőállásból a kelet felől Lórévbe vezető utakat zavarótüz alá vettem és ennek fedezete mellett a sötétség leple alatt a II osztály is veszteség nélkül váltott partot. Miután az átkelést sikeresen befejeztük az ezredet Felsocikola majorba irányítottam. Útközben a 2. huszárezrednek címzett parancsot vettem át Podmaniczky szds-tól, mely szerint az ezrednek azonnal erőltetett menetben Érdre kell menetelni és ott a hadosztály-parancsnokság közegétől további parancsot kap. Ennek a parancsnak a végrehajtására már nem került sor, mert közben az előljáró német hadtestparancsnokság az ezredet a 271. népi német gránátos hadosztálynak rendelte alá. Ennek tudomásul vétele után Felsőcikolán elszállásoltunk, így telt el tehát harctéri szolgálatom egyik legnehezebb napja. Nem a szorongató ellenséges nyomás tette ezt csaknem elviselhetetlenül nehézzé, hanem az a veszély, hogy a csapatokban feltartóztathatatlan pánik tör ki! Mindenki attól félt, hogy az ellenséges nyomás erősödésével nekiszorítanak a Dunának és ott vagy elpusztulunk, vagy fogságba esünk. Érthetően senki sem akart utolsónak maradni, mert úgy érezte, hogy őt áldozzuk föl a többi megmentésére. Hollósy Sándor (Havasmező, 1911. márc. 17.-??). 1933-ban végezte a Ludovika Akadémiát, 1941. nov. 1-jétől százados. 1944 nyarán a hadműveleti területen a 15. kerékpáros zászlóalj egyik századparancsnoka. Megsebesült Luninnál 1944. jún. 21-én. Felépülése után, 1944. okt. 1-jétől ismét századparancsnok, majd 1945. jan. 10-étől a huszárhadosztály gépkocsi előadója. 136