Tomka Emil naplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 48. Nyíregyháza, 2001)

közben egy ellenséges felderítő páncélos jármű gördült a műútra merőleges, fákkal sűrűn fedett földútról a műútra, amit Szűcs tiz. utolsó páncélöklünkkel kilőtt. A kigyulladt járműből egy orosz katona ugrott ki, akit - nagy bosszúságomra - az egyik huszár agyonlőtt. A motorzúgás folyton erősödött, mire az osztállyal a Matkó erdőbe húzódtam. Ez olyan sűrű akácos volt, ahol harckocsikkal haladni lehetetlen volt. Kisvártatva 6 darab T-34es harckocsi tört a műútra. Mindegyiken 4-5 géppisztolyos lövész ült, kiket az imént kilőtt égő páncélos fényénél az erdőből jól lehetett látni. Szerencsére, ennek a terepnek minden ösvényét jól ismertem, mert tíz évig szolgáltam Kecskeméten és tudtam, hogy azzal az úttal párhuzamosan amin az oroszok haladni tudnak az erdőben is vezet egy keskeny út, amin mi veszély nélkül elibük vághatunk. Az oroszok nekitartanak a Kecskeméttől 10 km-re délre lévő matkói tónak, amin az éj folyamán nem igen fognak átjutni. A Matkó erdő északkeleti sarkán volt egy nagyobb major, itt éjszakáztunk biztosított megállásban. Október 30-án hajnalban az erdő szegélyről távcsővel jól ki lehetett venni a matkói tó keleti partjánál gyülekező orosz harckocsikat. Az 1. század felderítő járőre 44 harckocsit jelentett itt, továbbá megállapította, hogy Kecskeméttől délre, Helvécia felé gépkocsizó gyalogság menetel. Az újabb átkarolási veszély elől a Kecskemétről Jakabszállásra vezető műutat keresztezve, az ott elterülő fedett terepbe húzódtam és itt sikerült felvenni az összeköttetést úgy az ezredparancsnoksággal mint a pótezred részeivel. Mivel az oroszok tőlem balra tovább nyomultak nyugat felé, az ezredparancsnokság és a póthuszárezred-parancsnokság együttes parancsára, 8 km-el hátrább - a Kecskemét - Izsák vasútvonal mögé - vonultunk, ahol a nyílt terepen, a tanyák közt tűrhető védőállást lehetett foglalni. Tőlem nyugatra a Schmertzing osztály rendezkedett be. Mindkét ezredparancsnokság közös harcálláspontja tőlem északnyugatra egy km-re egy tanyában volt. Miközben ezt az utolsó 8 km-es utat megtettük, háromszor kaptunk nagyobb ellenséges légi kötelékektől alacsonytámadást. A riadókra az osztály vágtában szétbontakozott úgy, hogy mikor a repülők ránk csaptak géppuska és gépágyú tüzükkel, már egy négyzet km területen szóródtunk szét és így mindhárom támadást veszteség nélkül megúsztuk. Sikerült az ütközetvonatokat is előre vonni és így a kimerült embereket és lovakat élelemhez és pihenőhöz juttatni. Ellenséggel nincs szoros érintkezésünk. Felderítésünk Ballószög - Helvécia területéről ellenséges járőrtevékenységet jelent. Kecskemét irányából tovább hallható az erős motorzúgás és harckocsiágyúk kilövése. 117