Németh Péter (szerk.): Lázár Sándor 4-es huszár főhadnagy naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 46. Nyíregyháza, 1999)

Lázár Sándor naplója

nagyobb haszna volna otthon, itt meg csak teher. Azt hiszem ebben a háborúban befejeződött a lovasság mint nagy egység. Nem lesz hadosztály, ezred, talán még osztály sem. De így alkalmazva, így agyonhajszolva nincs is értelme tartani. A németeknél amíg jó az idő a lovasság teherautón utazik a harcba, a lovak jó hátul pihennek és csak nehéz útviszonyok, eső, sár esetén ülnek lóra. Persze, hogy még mindig tudnak menni, pedig már másfél éve itt vannak. Mi pedig lovon tesszük meg ugyanazt a távolságot, közben zab nincs, pihenő nincs, lenyergelés csak egy szép álom, és akkor csudálkoznak, hogy a ló három hétnél tovább nem bírja. Istenem! Miért nem tudják a magyar lovasparancsnokok alkalmazni, és helyesen felhasználni a lovasságukat. Miért? Mert autóból számítják a kilométereket, és nem törődnek azzal, hogy az a 10 km, ami nekik csak egy pár perc, az a mi halálosan fáradt lovainkkal két egész óra, és ha visszavonulni kell, mi nem tudunk 60 km-es sebességgel elfüstölni, hanem az utolsó méterig verekedni kell, ha nem akarunk fogságba esni. Másik nagy baj, hogy térképünk nincs, így sokszor még körülbelül sem tudjuk, hogy merre járunk, a harmadik, hogy soha nem tájékoztatnak, így azt sem tudjuk, hogy tulajdonképpen mi van, merre az orosz, és így előfordul, hogy két napja erős és egyre erösebb ágyúzást hallunk, már a hátunk mögül is, mindenki ideges, izgatott, találgatunk, és végül kisül, hogy elől már két napja lövés sem volt, az az ágyúzás pedig a német vasútrobbantások hangja. Én részemről az orosz közelségét a repülök szerint ítélem, amely repülők az első vonal előtt 10-15 km-re szoktak bejönni és felderíteni. Itt most csend volt eddig, így hát ide lehet a front 20-25 km-re. Most is kapom a parancsot, hogy eligazítók menjenek a Mészáros őrnagy úrhoz. Ezt hallom ma már kb. 18-szor. Nekem mondta Zoli vagy ötször, és legalább 15 küldönc jött már ezzel. Kezdem unni. Délelőtt 1/2 2. A nagy pihenőnek és nyugalomnak itt a böjtje. Okolicsányi Jóska jön. Ellenség 12 km-re, riadó, nyergelni. VII. 19. Első napom mint századparancsnoknak egészen jól kezdődött. Tegnap délután elrohantunk Viskién keresztül egy Pohubiaticze nevü faluba azzal a paranccsal, hogy az onnan 2 km-re lévő úton menetelő orosz lovasságot támadjuk oldalba, verjük meg, vegyük fél az összeköttetést a körülzárt bakákkal, mentsük meg őket stb. stb. Mindehhez voltunk 250-en, 2 géppuska, 3 golyószóró. Odaérve látunk egy páncélosokkal agyonerősített lovas tömeget vonulni az úton. Mondom Mészáros Zolinak, ezeket meg ne támadjuk, mert úgy elvernek, hogy még. Én inkább odamegyek és megnézem közelebbről. Zoli beleegyezett, erre én egy rajjal belovagolok a községbe, és ott a civilektől megtudom, hogy kb. 5000 lovas és 100 harckocsi vonult arra. Na tessék! Ezek azok a kisebb erők, amelyeket mi „verjünk széjjel"! Ezt jelentem, közben megjön Vásárhelyi