Németh Péter (szerk.): Lázár Sándor 4-es huszár főhadnagy naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 46. Nyíregyháza, 1999)

Lázár Sándor naplója

tert. Tengelyig érő homok, úgy, hogy csak lépésben lehet menni, 76 km. Ebből ügettünk kb. 10-et. Egész éjszaka fenn, hát pokoli volt. Én még ráadásul még megkaptam a már ilyenkor szokásos gyomorrontást, hát mondhatom angyalian éreztem magam. Végre fél 3-kor megérkezünk Davidgrodekbe, itt halljuk, hogy az egész támadó és betört ellenséget a kerékpárosok már visszaverték, és hogy az egész fronton nagy a nyugalom. De ha már itt vagyunk, hát nem baj. Elszállásolunk, hogy ha kéznél kell lenni, itt legyünk a közelben. Erre elszállásolunk egy faluban, ahová egy század sem férne be, ráadásul még az egész osztály egy majorba. Közlik még velünk, hogy reggel, délben és éjszaka repülő jön, és ha mozgást lát, géppuskáz, tehát mindent beásni és rejteni. Beérve a tanyába, látjuk, hogy a pajtákba egy szakasz kivételével befér az egész, ásni azonban nem lehet, mert vizes az egész talaj. Erre én kijövök a közeli erdőbe a szakaszommal, és berendezkedünk. Reggel megjön program szerint a repülő, de nem géppuskáz meg senkit, csak zavarja a nyugalmat. Gyönyörű, napfényes meleg reggel, 8-kor bújok ki a hálózsákból, nagyot mosdok, borotválkozom, erre beborul, először csak hideg van, később szemetel az eső, most pedig már zuhog két órája, úgy hogy lovaim csüdig iszappakolást kapnak. Szerencsére kapjuk az új rendelkezést, hogy ha a mai nap folyamán nem kerülünk bevetésre, úgy holnap visszamegyünk Borowcére. Tudniillik a helyzet az, hogy a 4. ezredet és a 2. ezred egyik osztályát Vattay parancsnoksága alól áttették a német hadosztály-parancsnokság alá. Persze a Kegyelmes úr

49 ezt nem hagyta, hanem megpróbálta visszacsinálni, ami a jelek szerint sikerült is neki. Most egyelőre ázunk és minden reményünk megvan rá, hogy továbbra is ázni fogunk. Vissza is sírjuk Borowcét, ami bár százszor piszkosabb hely volt, mint ez, de legalább lovainknak jó helye volt. A mai ebéd remek csirkeleves, főtt csirke és székelygulyás. Baj csak az, hogy kenyerünk nincs, így nem ízlett annyira. Viszont én jól megáztam, mert ingujjban ettem végig az esőben, úgy hogy Gyene Sanyi beparancsolt saját sátrába, rámterített egy pokrócot, és belém nyomott egy stampedli szilvát. El is aludtam a jó melegben, és csak arra a riasztó hírre ébredtem, hogy lőnek. Azt hittem, hogy itt az egész orosz hadsereg, de kisült, hogy csak ágyúznak a fronton, ami pedig nem újság, mert azt állandóan hallani. Közben meghozták a zubbonyomat, visszaballagtam a szakaszhoz, konstatáltam, hogy itt is esik, meg hogy lovaim fáznak, erre nincs mit tenni jelszóval bemásztam már kész sátramba, ahol kb. 5 perc múlva folytattam a délutáni megzavart alvásomat. VI. 25. Úgy látszik, az úgy volt megírva, hogy ne aludhassam ki magam. Alig fekszem egy negyed órát, Ficu hívat és azonnal elküld Berczinába, mert a németek kiürítik és szerezzek lovat, tehenet és ha lehet egy géppisztolyt. Egy raj49 A korabeli megszólítás és címzés szerint az altábornagyi rangban lévő katonatisztnek, ha nem a rangján szólítják meg, a Kegyelmes úr titulus járt ki.