Németh Péter (szerk.): Lázár Sándor 4-es huszár főhadnagy naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 46. Nyíregyháza, 1999)

Lázár Sándor naplója

alatt borotválkoztunk, söröztünk - cigarettáért! Ez itt az arany valuta. Cigarettáért mindent!! lehet kapni. Pl. egy korsó sör 1 Honvéd (cigaretta - B. J.) = 1 cseh korona = 1 márka. De ha az ember egy kicsit feketézik, lehet két márkát is kérni érte. Ismerkedni is csak úgy kell, hogy az ember előveszi a cigerettatárcáját, és föltűnően ránéz az illetőre, erre az illető legyen nő vagy férfi, rögtön megáll, nevet és beszélni kezd. Prerau állomása majdnem olyan, mint Győré. Aluljárós, 35 vágány, sok szerelvény, a város tiszta, rendes, feltűnő kevés férfi, sok nő. A nők csúnyák. Vastag oszloplábaikat térden jóval felülérő szoknyái mutogatják és vadásszák a - cigarettát. Pillanatnyilag Zdrautnes nevű falu állomásán állunk már 1,5 órája, mert előttünk Meritek Weithirhuennél valami karambol van, de biztatnak, hogy 15 perc múlva indulunk. Már megyünk is. VI. 18. Nem nagyon érek rá írni, mert szinte megállás nélkül jövünk, és mozgó vonaton nem nagyon megy az írás. Pedig sok minden történt. De vegyük sorba. Menetirány: Oderberg, Sedzitow, Skarzytko-Kamienna, Lukow, Sanawi, Breszt-Litovszk. Oderbergben két órát állunk azután megyünk a restibe sörözni. Pocsék erre a sör, egy pohárnál többet nem is iszunk. Fizetünk 7 pohárért 14 Honvéd és borravalónak 1 Memphis cigarettát. Hatalmas gyárváros, 100-150 m magas salakhegyek. Rossz levegő. Innen éjjel indultunk és éjjeli út után másnap reggel 8-kor Sedzütow, ahol kivagonírozunk, jártatunk. Persze van egy patak, amin végigléptetünk és a fele ló belefekszik. Pechesek a huszárok, akik rajta ültek. Van nagy káromkodás. Hogy simán ne menjen a dolog, Lóng huszárt úgy (riposzton) rúgja egy kecske, hogy még ma is sántít. Végezetül elered az eső, légi riadó is van, hát innen tovább állunk. Harzytkówban kellemesen érint az a hír, hogy nem lehet vizet inni, mert tífuszos. Szerencsére a németek megvendégelték a századot feketével. El is vittünk vagy 300 liter kávét. Innen azzal biztattak, hogy 3 óra múlva Lukowban vagyunk. Felébredek reggel 5-kor, állunk! Előremegyek a mozdonyhoz, ott hallom, hogy az előttünk menő szerelvényt felrobbantották a partizánok. Lassan megvizsgálják a pályát és továbbmehetünk. Látjuk a szerelvényt, semmi bajuk nincs. Délután 3-kor érünk Breszt-Litovszkba. Itt a fél század lemarad, de azt már máskor írom le. VI. 19. Hát kérem az úgy volt, hogy tegnap nem volt sehol sem időnk itatni. Úgy jöttünk, mint az ítélet. A németek azzal biztattak, hogy Bresztben lesz 3 óra időnk, és ott kényelmesen itathatunk. Na jó, menjünk Bresztbe. Megérkezve ide, mondják hogy ebéd, én pedig Gyene Sanyival elindulunk jelentkezni. Az állomás úgy 1 km. Allomástiszt egy hadapród őrmester. Hát sok szerencsétlen párát láttam már életemben, de egy ilyen mamlasz, tehetetlen alak még nem szerencséltetett. Először is kijelenti, hogy legfeljebb 30 percet állhatunk. Na erre megindul a veszekedés. Végül hajlandónak mutatkozik telefonálni, majd ennek megtörténtekor kijelenti, hogy a szerelvény már el is ment. Na szép, mondja