Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Kedves Gyula: A 48. honvédzászlóalj
a fiatalabb tisztek részéről sok esetben egyenesen baráti, de a szabadosságot kizáró kapcsolatban kereshetjük. 9 A felsorolt kitüntetések, előléptetések azonban zömében csak a tavaszi hadjárat idején, illetve azt követően érték a zászlóaljat, s 1848 őszén bizony az új honvéd alakulat, a 48. honvédzászlóalj még csak a régi katonák, tisztek által gyanakodva, s talán egy kicsit lesajnálva is szemlélt egység volt. Bizonyítaniuk kellett, és csaták hosszú sorában bizonyították is kiválóságukat. Először mindjárt az átszervezést követően, a stájerországi Friedaunál. Nem volt ugyan nagy ütközet, Perczel tulajdonképpen csak egy preventív támadást indított, megelőzendő a császáriak támadását, de a szabolcsi legények itt találkoztak először csatatűzben császári-királyi sorkatonasággal. Kézitusában verték ki a városka központjából és az iskolaépületből Burich tábornok császári vadászait, de még aznap visszatértek Csáktornyára, majd rövidesen elhagyták a Muraközt is, mert a Mura áradása a hidak tönkretételével fenyegetett, s Perczel a folyó balpartján foglalt védőállást. November közepén Egyedután szállásolt be a 48. honvédzászlóalj, s őrszolgálatot látott el a Mura mentén. A hónap végén itt csatlakozott a zászlóaljhoz az Apagyi György vezényelte 1. század, ami november 22-én indult el Pozsonyból. December 7-10. között Dobriban vonták össze a zászlóaljat, amely Rédicsbe vonult, hogy bekapcsolódjon a Gaál Miklós alezredes vezényelte különítmény részeként egy újabb muraközi akcióba, de az ellenséges csapatokkal nem került öszeütközésbe, Muraszerdahelyen állomásozott. December 18-án Lentibe vonult a zászlóalj. 10 1848 novemberében a császári csapatok felkészültek a magyarországi hadjáratra. Nyilvánvalóvá vált, hogy főerejük a Duna mentén fog támadásba lendülni december közepén,így szükségessé vált a honvédcsapatok összpontosítása. Kossuth december 16-án küldött utasítást Perczel számára a feldunai hadsereghez való csatlakozásra. Perczel Lenti térségében gyülekeztette csapatait, de azoknak csak a hadrafogható részével, 4 zászlóaljjal, 4 huszárszázaddal, 1 utászszázaddal és 16 ágyúval indult el Győr felé december 19-én. Ezen csapatok között volt a 48. honvédzászlóalj is, amely Csesztreg-Lövő-Körmend-Rum-Jánosháza-Devecser-Pápa útvonalon haladt. Perczel Pápán értesült Győr feladásáról, ezért Kisbéren keresztül Sárkányra vonult csapataival, hogy a visszavonuló magyar fősereg balszárnyát alkossa. A 48. honvédzászlóalj Pápán december 27-én 150 újoncot kapott kiegészítésül. Az újoncok zöme Vas megyei volt, így megkezdődött az eredeti, szabolcsi legénység zászlóaljon belüli arányának lassú csökkenése. Itt került a zászlóaljba Mihálka Endre, az egyik visszaemlékezés szerzője is, aki már ekkor úgy ismeri meg az alakulatot, mint a „híres szabolcsi önkénytesek" zászlóalját. Miután ezeknek az újoncoknak az alapkiképzése még Szombathelyen megtörtént, beilleszkedésük a zászlóaljba különösebb gond nélkül történt, s az alakulat létszáma 1100 fő körül mozgott. Valamikor 9 A tisztek rövid életrajzainak összefoglalása BONA Gábor: Az 1848/49-es honvédsereg szabolcsi születésű tisztjei. In: Szabolcs-Szatmár Beregi Szemle 1998/2. A tisztek korábbi beosztásaira Militär Schematismus des österreichischen Kaiserthumes 1815-1838 között kiadott kötetei. 10 HL. 1848-49: 2/185., ill. BORCSIK 11. o. és A 48-ik Honvéd-Zászlóalj történeti vázlata. A különös sorsú irato(ok) elemzésére KEDVES: i. m. Hadtörténelmi Közlemények 1990/2. 101. o. 81. sz. jegyzet.
