Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Kedves Gyula: A 48. honvédzászlóalj
hiányzó fegyverekkel, köpenyekkel, s 26-án gőzhajón Dunaföldvárra szállították 5 századukat, Görgei táborába. Pesten nem tudtak elegendő fegyvert kiosztani a legénységnek, emiatt az 1. század, Apagyi György százados vezénylete alatt a fővárosban maradt. A későbbiekben - bár továbbra sem kaptak lőfegyvert, csak hadikaszát, illetve lándzsát - a Kossuth által októberben összegyűjtött, s Móga altábornagy Lajtánál álló seregéhez vezetett segélycsapatok részeként tevékenykedett, s csak november végén csatlakozhatott zászlóaljához.5 Görgei csapatainak a feladata szeptember végén az volt, hogy akadályozzák meg az ellenség átkelését a Dunán. A szabolcsiak így nem vettek részt a pákozdi ütközetben, megfigyelő, felderítő feladatokat láttak el. Annál inkább jelentős szerepet kaptak viszont október első napjaiban, amikor is a magyar hadvezetés elhatározta, hogy a Jellacic tartalékául szolgáló Roth vezérőrnagy vezette horvát hadosztályt amely nem tudott főnökük szeptember 29-i vereségéről - gyűrűbe zárja és felmorzsolja. Október 2-án ennek érdekében hozták létre Görgei csapataiból az 5. oszlop elnevezésű különítményt, amelyet másnap további csapatokkal erősítetettek meg, s Perczel Mór ezredes parancsnoksága alá rendelték az összesen 3600 főnyi rendezett csapatokból álló hadoszlopot, és a térségben tartózkodó népfelkelést. A rendezettnek nevezett csapatok zöme is a szabolcsiakhoz hasonló, még „puskaport nem szagolt" önkéntesekből állt, mint a Zrínyi- és Hunyadi-szabadcsapat, a bécsi aula. A sorkatonaságot mindössze 2 század Miklós-huszár jelentette. Ezen alakulatoknak a népfelkeléssel kombinált együttműködése mindenesetre sikerrel járt, amit még Perczel és Görgei ekkor kibontakozó, s a szabadságharcot végigkísérő viszálykodása sem tudott elrontani. Október 5-én gyűrűbe zárták a magyar csapatok Roth elővédét, a 8. határőr gyalogezred III. zászlóalját, ami letette a fegyvert. Október 7-én pedig maga Roth vezérőrnagy sem kerülhette el sorsát, s teljes hadosztályával letette a fegyvert Ozoránál. A 7500 fogoly mellett a 12 zsákmányolt ágyúnak és különösen a lőfegyvereknek volt nagy értéke, amit azonban erősen csökkentett az a tény, hogy a parancsnokok erélytelensége miatt a puskák jó részét elhordták a népfelkelők, amelyeket aztán csak nagy nehézséggel és erősen hiányos számban lehetett tőlük visszavenni. Az önkéntesek pedig a zsákmányolt lőszerkészlet levegőbe lődözésével fejezték ki a győzelem feletti örömüket, amiben a szabolcsiak is lelkesen részt vettek. Látható tehát, hogy a fegyelemmel még meglehetősen hadilábon álltak, egyébként azonban használható katonaságnak bizonyultak, mint azt Perczel is dicsérően említette jelentésében.° A győzelem után Perczel hadoszlopát (amelyet közben 5. hadosztály névre kereszteltek) kettéosztották. A csapatok zöme, köztük a szabolcsi zászlóalj Perczellel 5 A tábor gyülekezésére és a Roth elleni hadműveletekre GÖRGEY István: 1848. júniustól novemberig. Okmánytár (szerk. Katona Tamás) Budapest, 1980. Apagyi századára Kossuth Lajos Összes Munkái (a továbbiakban KLÖM) XIII. köt. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottság élén I. köt. (szerk. Barta István) Budapest, 1952. 850. o., továbbá SZINNYEI József: Komárom 1848-49-ben (a továbbiakban SZINNYEI) Budapest, 1887. 33-34. o. 6 BORCSIK Salamon: Nagykáliótól Komáromig (közreadta helyenkénti kihagyásokkal Soltész István) Nyíregyháza, 1956. A különben csak vázlatosnak tekinthető visszaemlékezés csonkítatlan változatát megjelentette a Szabolcsi Naptár II. évfolyama (a továbbiakban BORCSIK) 9. o. A jelentésre Közlöny: 1848/126. sz.
