Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Kedves Gyula: A 48. honvédzászlóalj

védtoborzás nyomán megalakult az első 10 honvédzászlóalj, valós eredményei azonban csak 1848 nyarának a végén jelentkeztek, hiszen az új zászlóaljakat fel kellett szerelni, s legalább alapszinten kiképezni. A háború a Délvidéken eközben egyre véresebbé, kegyetlenebbé vált, elsősorban a - ekkor már csak névleg a Török Birodalomhoz tartozó - Szerbiából Magyarországra özönlő önkéntesek az ú.n. szerviánusok tevékenysége nyomán. Ilyen körülmények között mindenképpen szükség volt a nemzetőrség bevetésére, de alkalmazásuknak új kereteket kellett keresni. A mintát tulajdonképpen a honvédtoborzás jelentette. így merült fel a gondolata a nemzetőrök közül toborzott önkéntes csapatok megszervezésének. Míg a kezdetben bevetett ú.n. mozgó, vagy mobilizált nemzetőrség legénységét a kötelező nemzetőri szolgálatot ellátók közül rendelték ki, addig az új szervezési elvek szerint a nemzetőrségből önkéntes alapon olyan alakulatokat kívántak felállítani, amelyek több hónapos, 1 éves, vagy pedig a „háború végéig" tartó szolgálatot vállalnak. Az erre vonatkozó rendeletet a kormány 1848. augusztus 13-án adta ki. Az új típusú nemzetőrség végleges formáját pedig az augusztus 27-i rendelet adta meg, amelynek nyomán az ország 4 kerületében l-l nemzetőrtábort hoztak létre az önkéntes alakulatok összevonására.

1 Szabolcsban még a kormányrendeletek megjelenése előtt megkezdték az önkéntes nemzetőr zászlóalj szervezésének előkészítését, amelynek elindítója gr. Dégenfeld Imre főispán 1848. július 22-én kelt levele volt, amely a Mészáros hadügyminiszterrel történt megbeszélést követően értesítette a vármegyét, hogy nemzetőröket „ha lehet önkéntesekből kiállítva" fognak táborba szállítani a Délvidékre. Kérte, hogy ne várjanak a hadügyminiszteri utasításra, hanem kezdjék meg az előkészületeket. A szervezési munkát Finta Márton irányításával kezdték meg, aki már a 10. honvédzászlóalj részére is kiemelkedő sikerrel végezte a megyében a honvédtoborzást 1848. június elején. A vármegye Közbátorsági Választmánya augusztus 7-i ülésén részleteiben is megtárgyalta a szervezési ügyeket, s döntött arról, hogy az eredeti központi elgondolástól eltérően nem csak a nemzetőrök között végzik el a toborzást, hanem „a honpolgárokból minden különbség nélkül", tehát a nemzetőri cenzust el nem érő polgárok közül is. Igaz, hogy őket a forma kedvéért a belépés előtt a nemzetőrök sorába iktatták.

2 Az augusztus 13-i kormányrendelet nyomán felgyorsították a szervezési munkálatokat. Létfontosságú volt az ország számára, hogy minél gyorsabban felállítsák ezeket az önkéntes nemzetőr alakulatokat, a magyar sorkatonaság és a 10 ezer főt alig meghaladó honvédség kiegészítésére. Ezért a vármegye vezetése nem várta meg, amíg önkéntesekből lassan összegyűlik a zászlóalj létszáma, amit 1000 főben állapítottak meg, hanem előre meghatározták az egyes községekre, mezővárosokra eső önkéntesek számát. Azokon a településeken, ahol nem jelentkezett elegendő önkéntes, az elöljáróság a legények körében elren1 A téma részletes bemutatása URBÁN Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán. Budapest, 1973. A rendeleteket közli a Közlöny: 1848/66. és 81. sz. 2 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban SzSzBMÖL) Szabolcs vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei 1848-49. IV. B. 102. 1848:651. A határozat szövege u. o. 1848:652.