Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története
ki. Az ő volt clandúrát, az új számozás szerint 4. dandárt a 10. honvédzászlóalj parancsnoka, Gergely alezredes vette át. A dandárba került a német légió egy százada és a lévai tüzérség 2 lövege is. Egyelőre Gergely maradt a zászlóalj parancsnoka is, csak február 22-én Szikszón adta át azt - a zászlóaljpénztárral együtt - Ádám Ferenc századosnak. 67 A feldunai hadtestet közben a hadügyminisztérium VII. hadtestté nevezte át. A Kmety-hadosztályt Görgei visszafordította a Szepességbe, s csak az újdonsült fővezér, Henryk Dembinski utasítására vonta ki onnan csapatait, s kezdte meg déli irányú átcsoportosításukat. Február 22-23-án a Kmety-hadosztály Szikszón, 24-én Miskolcon, 25-én Harsányban, 26-án Tardon, Ábrányban és Mezőnyárádon foglalt állást. 68 Ezen a napon Kápolnánál már megkezdődött a csata, s Dembinski fővezér 26-án este 7 órakor elrendelte, hogy másnap a Kmety-hadosztály vonuljon Kerecsenéire. Kmety a parancsot késve kapta, így csak a csata után érkezett Kerecsendre, akkor, amikor a magyar hadsereg már visszavonulóban volt. Február 28-án a hadosztály Kerecsendről Makiáron át Mezőkövesdre vonult, s átvette az utóvéd szerepét. A lovasság visszaverte és megtépázta a túlságosan előremerészkedő, Franz Deym ezredes vezette cs. kir. lovasdandárt, s már a 10. zászlóalj is támadásba kezdett, amikor Dembinski lefújta a támadást, folytatta visszavonulását a Tisza felé. Március 2-án ez a hadosztály is átkelt a Tiszán, s csatlakozott a Tiszafüreden összpontosuló magyar fősereghez.w A tavaszi hadjárat A hadosztálynak, s benne a 10. zászlóaljnak kijutott a menetelésből az elkövetkező egy hónapban is, a harcból már kevésbé. Az új fővezér, Vetter Antal altábornagy haditerve az volt, hogy a fősereg I. (Klapka) és III. (Damjanich) hadtestével Cibakházánál átkel a Tiszán, s Nagykőrös felé előnyomulva elszorítja az ellenséget a Budapest - Szolnok vasútvonalról. Ezalatt a Görgei vezette VII. hadtestnek Csegénél kell átkelnie a Tiszán, s magára kell vonnia az ellenséges főerők figyelmét, így csökkentve a magyar főseregre nehezedő nyomást. Aulich Lajos tábornok II. hadtestének pedig Poroszlónál kellett volna átkelnie a Tiszán, s ily módon támogatnia a főoszlop előretörését. A teiv még a részletes utasítások kiadása előtt változást szenvedett, ugyanis március 9-én olyan eső zúdult Csege környékére, hogy Görgei hadtestének fel kellett hagynia az átkelési kísérlettel, s újabb átkelőt kellett keresnie a Tiszán. Mivel Poroszló a cs. kir. csapatok kezén volt, Aulich sem kezdhette meg itt az átkelést. Görgei számára csak az északi irány, s ezt követően a tokaji átkelés jöhetett szóba. Görgei ezt jelentette is Vetternek azzal, hogy 12-én érheti el Tokajt. Az esős idő, a felázott utak, no meg egy vezérkari tiszt nem megfelelő mun67 OL. Görgey-lt. Hadparancs jkv. No. 338. HL. 1848-49. 14/72. (A harcrendben a zászlóalj 1010 fővel szerepel. Itt vagy nagyarányú élelmezési csalásról van szó, vagy a zászlóalj újoncokat kapott. Az előző és a következő létszámok alapján az előbbi látszik valószínűbbnek.) HL. Absz. Aradi cs. kir. htvszék. Gergely periratai. 113/14. es. 889/e., f.; THURZÓ: Kmety 116. o. r ' K OL. HL. 1848-49. 14/377.; GÖRGEY István L: 245-246., 257. o. 69 BORÚS József: Dembinski fővezérsége és a kápolnai csata. Budapest, 1975. 247-250., 279-303. o.; TURZÓ: Kmety 116-117. o.
