Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története
A támadó magyar hadoszlop létszáma 10000 főből és 30 lövegből állott. A haditerv szerint az Écskáról Orlovátra indított főoszlopnak ott hidat kellett vernie, majd a folyón átkelve az ellenséget oldalba és hátba kellett támadnia. A középső oszlopnak, amely Zsigmondfalvárói indult el, s amelyhez a 10. zászlóalj is tartozott, a hídfővel szemben kellett állást foglalnia. Végül a Lázárföldről Botosra indított oszlopnak észak felől kellett megtámadnia a hídfőt. A haditerv szerint a támadást a főoszlopnak kellett megkezdenie, majd amikor ez megtörtént, a másik két oszlopnak a hídfőt kellett megtámadnia. A megkerülő oszlop azonban csak késve kelt át a Temesen, s Kiss Ernő elunván a várakozást, december 5-én dél körül elkezdte lövetni a hídfőt. A tüzérségi előkészítés azonban nem járt kellő sikerrel, mire Kiss elrendelte a rohamot. Ezt a 37. (Máriássy) gyalogezred 3. zászlóalja és a 10. honvédzászlóalj öt százada hajtotta végre. A szerbek azonban fedett állásból tüzelve visszaverték a rohamokat. A tüzelés miatt a rohamozók fedezéket kerestek a terepen, s így a roham lendülete kifulladt. Erre Leiningen előrevezette a tartalékban álló századot, azonban ennek katonái is hasonlóképpen jártak. Leiningen naplója szerint a roham helyét a hídfő legjobban védhető részén jelölték ki. A szerbek három rohamot vertek vissza, mire Kiss visszavonta csapatait. A megkerülő oszlop délután kelt át a Temesen, s támadta meg Tomasevácot. Ha Kiss folytatja a támadást, az Appel alezredes vezette támadók elfoglalhatják a várost, azonban Kiss már csak a visszavonulásra gondolt, így aztán Appel is kénytelen volt hátrálni. A Kiss vezette oszlopot a szerbek üldözték, s a visszavonulást a 10. honvédzászlóalj Leiningen vezette százada fedezte. A másik öt század teljes rendetlenségben hátrált. 43 Az ütközetet követően Kiss lemondott a tomaseváci hídfő arcból történő megtámadásáról. Úgy döntött, hogy előbb a károlyfalvai és alibunári szerb táborokat foglalja el, s Pancsovát veszélyeztetve arra kényszeríti Knicanint, hogy harc nélkül ürítse ki Tomasevácot. A támadást ismét három oszlopban hajtották végre. Damjanich János ezredesnek Versecről Károlyfalvára kellett nyomulnia, majd az ottani tábor elfoglalása után Alibunárra. itt kellett egyesülnie a Zichyfalván és Szentjánoson át Gergely alezredes parancsnoksága alatt érkező második oszloppal. Végül a többi bánsági csapatoknak Nagybecskerekről Ernesztházán, illetve Écskán át kellett előnyomulnia Tomasevác ellen. Amint Damjanich elfoglalja Alibunárt, Háncsán és Jarkovácon át Tomasevác ellen vonul, majd a túlparton lévő csapatokkal egyszerre indít támadást a tábor ellen. December 10-én megkezdődtek a hadműveletek. Gergely alezredes hadoszlopa, soraiban a 10. zászlóaljjal, a 60. gyalogezred 3. zászlóaljával, két század Hannover-huszárral és négy tizenkétfontos löveggel Zichyfalvára vonult. Zichyfalvát a szerbek megszállva tartották, de a 60. gyalogezred négy százada kiűzte őket onnan. 44 Ezután Gergely a 10. honvédzászlóalj három századát december 11-én szekereken Versecre küldte, ő maga pedig december 12-én a 60. gyalogezred 6 és a 10. honvédzászlóalj 2 századával (egyet valószínűleg hátrahagyott Zichyfalván), a két K LEININGEN naplója: 73-76. o.; OLCHVÁRY: 99-104. a. 44 Megjegyzendő, hogy erről az összeütközésről csak a 60. gyalogezred története szól. Rupprecht von VIRTSOLOG: 335-336. o., s ennek nyomán OLCHVÁRY: 105. o. Sem Leiningen naplója, sem Klapka, sem Vukovics visszaemlékezése nem tud róla.
