Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története
Nagykanizsára érkezett, a 7. zászlóaljat csak a horvát támadást közvetlenül megelőző napokban vezényelték ide. 15 A 10. honvédzászlóalj felállítása 16 A 10. honvédzászlóalj toborzási körzete Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa, Máramaros és Bihar megyéket, valamint a Hajdú-kerületet foglalta magában. Az egyes törvényhatóságok közül Szabolcs, Szatmár, Bihar megyében és a Hajdúkerületben a magyarok voltak abszolút többségben; Ugocsában ők alkották a legnagyobb népcsoportot, s csupán Beregben és Máramarosban voltak kisebbségben. A terület egészét tekintve ők alkották az abszolút többséget. Ez a magas arány előre valószínűsíthette a toborzás sikerét. Annál is inkább, mert a kijelölt hadfogadó állomások (Debrecen, Nagykálló, Nagykároly és Nagyvárad) mindegyike a magyar többségű megyékben található. A toborzást a 39- (Dom Miguel) gyalogezred hadfogadó személyzete végezte. A kijelölt hadfogadó helyek közül Nagykállóban újonnan állítottak fel egy fiók hadfogadó parancsnokságot. A toborzás Debrecenben indult meg először. Poroszlay Frigyes polgármester május 23-án büszkén jelentette Batthyánynak, hogy röviddel a toborzást tudató falragaszok kifüggesztése után máris számos önkéntes jelentkezett. Poroszlay ugyanakkor közölte, hogy a helyi hadfogadó mindeddig semmilyen rendeletet nem kapott a beállott újoncokkal kapcsolatban, így azok tartásáról és elszállásolásáról a város kénytelen gondoskodni. Poroszlay meg akart szabadulni az ezzel járó gondtól, mert mindjárt közölte is Batthyányval, hogy az újoncokat rövidesen Pestre szállítják. Batthyány május 27-én kelt válaszában örömmel nyugtázta az önkéntesek gyors gyarapodását, de közölte, hogy az újoncokat nem kell Pestre szállítani, mert Debrecenben fogják felszerelni és kiképezni őket. Egyben tudatta, hogy rövidesen megküldik a hadfogadóknak a részletes toborzási utasítást. A városban az első kilenc nap alatt 336 újonc jelentkezett. A Hajdú-kerületi toborzással kapcsolatban a kerület közgyűlésében aggodalmat keltett, hogy a toborzás gyalogos alakulathoz folyik, márpedig „a katonáskodás eszméje nálunk huszársággal van egybekötve". Az aggályok alapossága rövidesen bebizonyult. Május 28-án Hadházról, Böszörményből, Nánásról és Dorogból több mint kétszáz önkéntes jelentkezett. Ám amikor május 29-én Debrecenben megtudták, hogy a gyalogsághoz kerülnének, nagyobb részük közölte, hogy akkor inkább hazamegy. Péli Gábor kerületi főkapitány azt javasolta a kormánynak, hogy az újoncokat sorozzák be valamelyik huszárezredhez. Erről azonban a hadügyminiszter hallani sem akart. Batthyány is csak azt ígérte meg, hogy amint lovascsapatokat szerveznek, a hajdú önkénteseket ezekhez fogják beosztani. Szabolcs megyében a frissen felállított nagykállói hadfogadó június 6-án, másfél héttel a debreceni toborzás kezdete után kezdte meg ténykedését. A polgári közigazgatás szervei azonban már korábban megkezdték a jelentkezők felvételét, így május 31-én már 226, június 6-án pedig 600 fő köiiil volt az önkéntesek száma. Az f5 URBÁN, 1973.: 317-325. o. 16 A zászlóalj felállítására lel. URBÁN, 1955./a.: 134-166. o.; URBÁN, 1973.: passim.
