Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története
A toborzás a különböző helyeken különböző sikerrel folyt. Volt, ahol a tervezett 1094 fő felett, volt ahol alig 500 fő volt a jelentkezők száma. Azokon a helyeken, ahol a létszám betelt, a kormány leállította a toborzást, ahelyett, hogy a létszám többletet átirányította volna a kevésbé sikeres toborzási központokba. Különösen a dunántúli zászlóaljaknál, főleg a 6. és 7. zászlóaljnál nőtt lassan a létszám. Június 6án a minisztertanács elhatározta, hogy a sorezredeknél 4. zászlóaljakat állít fel, „a magyar sorkatonaság buzdítása, s a nemzet és haza iránti szeretetének ébresztése végett "P Ez a határozat értelemszerűen a magyarországi sorgyalogezredekre vonatkozott. Június 11-én azonban a minisztertanács megváltoztatta határozatát, s újabb honvédzászlóaljak felállítására nyújtott be tervezetet a nádornak. István nádor azonban a tervezetet egészen Batthyány visszaérkeztéig elfektette. Az Innsbruckból június 14-én visszatérő Batthyány valószínűleg maga sem tartotta tanácsosnak újabb zászlóaljak toborzását; részint azért, mert még az első tíz zászlóalj létszáma sem telt be, részint azért, mert a sorezredek 4. zászlóaljainak felállításával nyert fegyveres erő legalább annyira hatékonynak, felszereltetése pedig könnyebbnek ígérkezett, mint a honvédeké. István nádor június 15-én megkérdezte Mészárost, hogy mikor és milyen módon képzeli az újabb zászlóaljak kiállítását. Mészáros visszakozott, s közölte hogy újabb zászlóaljak kiállítását csak akkor tartja célszerűnek, „ha az elsőknek teljes száma kiállítva és felfegyverezve lévén, a szaporításnak valódi szükségéről meggyőződnénk". Ehhez járult az a tény is, hogy éppen ezekben a napokban végre hazaérkezett a 60. (Wasa) gyalogezred egy zászlóalja, s a kormány talán a hazavezénylések folytatásában is reménykedett. 10 A jelentkezők egyenlőtlen területi eloszlására tekintettel június 29-én azokon a helyeken is újrakezdték a toborzást, ahol azt a létszám betelte miatt korábban leállították. Július elején a tíz honvédzászlóalj összlétszáma kb. 7000 fő lehetett; ebből 4000 főt alkottak a teljes létszámú zászlóaljak. A létszám augusztus közepére elérte a 9500 főt. A délvidéki szerb fölkelés kiterjedése és Jellacic fenyegető betörése miatt azonban sok helyen nem várták meg, amíg a létszám teljessé válik, s a hiányos létszámú zászlóaljakat is megindították a délvidéki hadszíntérre vagy a drávai őrvonalra. A zászlóaljak társadalmi összetételénél mindjárt szembetűnik a honoráciorok magas aránya. Az arányok természetesen országrészenként változtak, ám a túlnyomó paraszti elem mellett mintegy 10 %-ot tett ki az értelmiség, s viszonylag magas volt az iparoslegények részvétele is. Az értelmiségiek e relatív súlya annyira meghatározta az egyes zászlóaljak arculatát, hogy a visszaemlékezők egy része 30 %os arányukról beszél. (Ennek ellene mond az, hogy van olyan honvédzászlóalj, amelynek egyetlen tagjától sem maradt ránk emlékirat vagy napló). Mészáros hadügyminiszter - visszaemlékezései szerint - kimondottan örült ennek a magas értelmiségi részvételnek, egyrészt azért, mert a katonaság már akkortájt sem volt bővében a művelt elemeknek, másrészt azért, mert a jelentkezők nem a hadügyminiszteren és 9 Közli F. KISS, 1989.: 54-55. o. 1(1 A jún. 5-15. között történtekre Id. URBÁN, 1973.: 233., 255. o.; URBÁN, 1986.: 583-586. o.; SPIRA György: Még egyszer Batthyány Lajosról. (In:) Jottányit se a negyvennyolcból! Budapest, 1989. 39-40. o.