Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Kedves Gyula: Egyéb alakulatok szabolcsi honvédéi

főhadszíntéren az első jelentős magyar siker volt. Az ezredparancsnokságot átvevő Hertelendy Miklós ezredes a hadtest egyik hadosztályát irányította, így a Württemberg-huszárok tényleges vezényletét Mándy Ignác őrnagy látta el. Február elején a hadtest visszahúzódott a Tisza mögé, s az átszervezés után február 2-án egy-egy Miklós- és Coburg-huszárszázaddal a Württemberg-huszárok alkották a hadtest Mándy őrnagy vezénylete alá került lovasdandárát. Az öt század 531 emberből állt 541 lóval, ez március 7-én 736 emberre, 673 lóra emelkedett, majd március 20-án újoncok beosztásával 856 főre 792 lóval. A létszám emelkedése lehetővé tette a Prihodával érkezett szárny századdá bővítését, így ekkortól a II. hadtest lovasságának gerincét a hat Württemberg-huszárszázad alkotta. Ezek a századok ezt követően - egy néhány napos időszak kivételével június első felében - együtt is maradtak a szabadságharc leveréséig. Miután a II. hadtest az ellentámadásra készülő magyar fősereg csatadöntő tartalékát képezte, a tavaszi hadjárat kezdeti ütközeteiben nem vettek részt, de a menetbiztosításban, felderítésben fontos szerepük volt. 1849. április 6-án Isaszegnél viszont már többször is összecsaptak az ellenséges lovassággal, s tevékenyen vettek részt a győzelem kivívásában. Ismét kitüntette magát az ekkor már századot vezénylő Jelics kapitány, aki III. osztályú katonai érdemrendet kapott. A győztes csatát követően a magyar fősereg kettévált, s az Asbóth hadosztályával megerősített II. hadtest feladata volt Pest alatt magára vonni a háromszor-négyszer erősebb ellenfél figyelmét, s lekötni erőit, míg a többi hadtest Komárom felé kerülve felmenti a szorongatott helyzetben lévő erődöt, s a Dunán átkelve a császári fősereg hátába kerül. Nem látványos, de nagyon fontos feladat volt ez, ami különösen a lovasságtól igényelt kemény teljesítményt. Folytonos járőrözéssel, felderítő akciókkal állandóan résen kellett lenniük, hogy az ellenfél minden mozdulatát időben jelezzék, hiszen ha váratlan támadás következne be, a többszörös létszámfölényben lévő császáriak részéről, az könnyen katasztrofális helyzetet eredményezne a honvédsereg számára. A császáriak a magyar sikerek hatására április 22-24. között kénytelenek kiüríteni Pestet, s 24-én a Württemberg-huszárok egyik osztaga vonul be elsőnek a felszabadított fővárosba a lakosság ünneplése mellett. Az ezred legnehezebb csatái azonban csak ezután következtek. A június közepére a Vág mentén támadásra felsorakozott három magyar hadtest körül a II. hadtestnek kellett kezdenie az offenzívát, így a legkeményebb ütközeteket vívta. Június 11-én 680 ember és 730 ló tartozott az ezredhez. Az ezt követő napokban jelentős számú újoncot osztottak be az ezredbe, így nem lehet pontosan tudni a végül is kudarcba fulladt hadművelet veszteségeit. Az ezred részt vett a június 17-i zsigárdi ütközetben, majd az igen véres június 20-21-i peredi csatában is A június 20-i csatanap sikerét éppen a Württemberg-huszárok rohama hozta meg, akik Mándy alezredes vezetésével áttörték a császári arcvonalat. A július 2-i és 11-i komáromi csatákban is részt vettek, de legnagyobb sikerüket az augusztus 3-i komáromi kitörésben aratták. A kitűnően előkészített hadművelet során az ezredet osztályonként osztották be a támadó oszlopokhoz, s miután az ellenfél alig rendelkezett itt lovassággal a huszárok kedvükre száguldhattak a minden ponton hátráló, sőt néhol a legnagyobb pánikban menekülő császári csapatok után. Klapka a győzelem után az ezredből 2 tisztet, 5 altisztet és 4 közhuszárt tün-