Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Kedves Gyula: A 43. honvédzászlóalj

megújítható lesz. Az I. hadtest csapatait erőltetett menetben hajszolták Szolnok felé, Damjanich és Vécsey azonban március 5-én nélkülük is megoldották feladatukat, s elfoglalták Szolnokot súlyos vereséget mérve a császáriak két dandárára. Bár a hadtest Dipold-dandára még 5-én megérkezett a szolnoki Tisza-híd balparti hídfőerődjéhez a hadtest zöme még úton volt. A 43. honvédzászlóalj estére érkezhetett, majd március 6-án Törökszentmiklóson szállásolt be. Valamikor ebben az időben történt meg a hadtest új beosztása is, és a zászlóalj Máriássy alezredes hadosztályába került. A hadosztályt két dandár alkotta Peter Driquet és Földváry Károly őrnagy alatt. Földváry ugyanakkor megtartotta a 43. honvédzászlóalj parancsnokságát is. A 34. (Porosz herceg) sorgyalogezred I. zászlóalja, a 2. utász zászlóalj, a Lehel-huszárok egy százada és a 10. hatfontos gyalogüteg alkotta a dandárt. A március 12-én kelt jelentés pontos adatokat közöl a zászlóaljról, s ebből az tűnik ki, hogy Földváry panaszai tisztikarának hiányairól helytállóak, mert 2 százados, 2 főhadnagy és 4 hadnagy alkotja mindössze a csapattiszti kart. A zászlóaljtörzs úgy-ahogy rendben van, a segédtiszt mellett van hadbíró, főorvos, de csak egy alorvos. Az altiszti kar is igen hiányos. Bár az őrmesterekből - három századot alapul véve hatnak kellene lennie - fölösleges is van, hiszen ha a mindkét zászlótartó is megvolt (ami ritkaság, főleg egy félzászlóaljnál) a 9 őrmesterből egy nem kapott szolgálati beosztást. A 12 rendelkezésre álló tizedes viszont csak egyetlen századnak lehetett elegendő. A 3 dobos nyilván századonként volt szétosztva, 1 ács viszont semmiképpen nem láthatta el a zászlóalj műszaki munkáit (szabály szerint századonként két ácsnak, itt tehát hatnak kellett volna lennie). A 387 közlegénnyel a zászlóalj összlétszáma 425 főt tett ki, emellett 24 ló tartozott még az alakulathoz (a zászlóaljparancsnok és segédtisztje hátaslován kívül a többi a zászlóalj málháját szállító kocsik igáslovai). A tisztek neveiről sajnos nincsenek adataink, annyi bizonyos, hogy a január végi - február eleji, Fanyar parancsnoksága alatti tisztikarból még február elején az 52. honvédzászlóaljhoz távozott segédtisztnek Balka Gyula főhadnagy. A tisztikar alakulatától távol lévő részéből visszatért Thassy-Becz Kálmán, aki időközben századosi előléptetést kapott, ami ellen Földváry vehemensen tiltakozott, mondván ő „a podgyászos szekerek szállításánál másszerű, alkalmazást nyert", úgy vélte oda elég a főhadnagyi rang is, neki „a százados a sorok közé keli". Kifakadása érthető, ha igaz a jelentése, miszerint „az egész századosi állomások mind üressek, s a századok e miatt nagy rendetlenségben, s árván tengődnek". Március 6. és 12. között érkezett 2 százados (hogy Fanyar és Halassy hová lett, nem tudni), ezek egyike valószínűleg Karove Antal, a részben szintén szabolcsiakból álló 28. honvédzászlóalj századosa volt, akit a tisztikar megerősítésére vezényeltek át ide. Földváry próbálkozott a 3. honvédzászlóalj kitűnő tisztikarából is tiszteket hozni alakulatához (ez is jelzi, hogy távozási szándéka csak a miniszteri dorgálás után érlelődött meg), így március 12-én főhadnagyként Szikszay Lajos, századosként br. Wüsthoff Károly kapott kinevezést, s a legendás fehértollas zászlóalj egyik altisztje Szathmáry Vencel is hadnagy lett. A 3. honvédzászlóalj történetét feldolgozó Hegyesi viszont úgy tudja, hogy valamennyien eredeti alakulatuknál maradtak, aminek oka - a Hegyesi által említett alakulatukhoz fűződő hűségen túl - minden bizonnyal Földváry távozása volt a 43. honvédzászlóalj éléről. A hiányzó tisztek pótlása bizony időszem volt, mert Szentmarjay és Vostri főhadnagyok, valamint Komlóssy hadnagy is leköszöntek február végén zászlóalj-