Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Kedves Gyula: A 43. honvédzászlóalj

amit Klapka a Tokajjal átellenben a Tisza mögött kialakított védőállásában kívánt viszszaverni. A Sulcz-dandár a védőállás jobb szárnyát képezte Szabolcs-Timár térségében, így a szülőföldjére visszatérő 43. honvédzászlóalj nem vett részt közvetlenül a sikeres védelmi harcban, amit a hadtörténetírás a tokaji ütközet néven emleget. Január 31-én minden ponton visszaverték a honvédek a császári csapatok próbálkozásait, így Schlik újra csak visszavonta csapatait Tokajból, csupán előőrsöket hagyva a városban. Klapka egyelőre védőállásában maradt, miután hírt kapott egy több mint négyezer főnyi erősítés (Kazinczy-hadosztály) közeledtéről, amit maga az újonnan kijelölt magyar fővezér, Dembinski altábornagy vezetett. Ekkor helyezték át a 43. honvédzászlóaljat az újonnan szervezett, s Zákó István őrnagy vezénylete alá adott dandárba, amely Rakamazon, a védőállás centrumában volt elhelyezve. Itt készült el a kimutatás a zászlóalj tisztikaráról, ami elképesztő mértékű tiszthiányról tanúskodott. Az ideiglenes zászlóaljparancsnok Fanyar Lajos főhadnagy volt, s az ő főhadnagy-zászlóaljparancsnoksága alighanem egyedülálló a szabadságharc történetében, s megdöbbentő, mégha egy csonka zászlóaljról is van szó. Halassy Zsigmond főhadnagy, továbbá Eiszeit József, Sternádt János, Balka Gyula hadnagyok mellett két frissen kinevezett hadnagy, Ormos Miklós és Demjén Imre alkotta a tisztikart (utóbbiakkal együtt január 22-én kapott hadnagyi kinevezést Nyíri Vilmos is, ő azonban megsebesült Bodrogkeresztúrnál, így Nyíregyházára került a tábori kórházba). Valamit segített a helyzeten, hogy ekkor tért vissza zászlóaljához Ficzek Károly hadnagy is, aki addig alakulata 27 főnyi különítményével a nyíregyházi lőszerraktár őrzését látta el, valamint Kármán Lajos hadnagy, aki a zászlóalj segédtiszti beosztást beosztást látta el.

33 Klapka a lehetetlen helyzetet a zászlóalj jelen lévő tisztjeinek előléptetésével, és más alakulatokból való átvezényléssel próbálta normalizálni, amit Mészáros Lázár hadügyminiszter február 4-én hagyott jóvá. Százados lett így Fanyar és Halassy, főhadnagy Eiszert, Sternádt és Balka. Áthelyezték a 34. honvédzászlóaljból (ez volt a dandár másik zászlóalja) gr. Lázár Kálmán főhadnagyot, aki egyúttal százados lett és Szerdahelyi Károly hadnagyot. A pesti egyetemi légióból (amit egyféle tisztképző alakulatnak szántak) Bodrogközy Lajos érkezett hadnagyként. Fladnagyi kinevezést kapott a zászlóalj egyik altisztje, Stark Adolf. A 43. honvédzászlóaljnál így 3 százados, 3 főhadnagy, 7 hadnagy éppen el tudta látni a háromszázados szerkezetűvé átszervezett alakulat tiszti beosztásait.

34 A zászlóalj parancsnokává a hadügyminiszter február 3-án Földváry Károly őrnagyot nevezte ki. Ettől az erélyes, kipróbált törzstiszttől várták az alakulat rendbeszedését, akinek délvidéki tevékenysége nyomán már jól ismert neve volt. A 3- honvédzászlóalj századparancsnokaként, majd egy önkéntes zászlóalj parancsnokaként vitézkedett Damjanich keze alatt. Miután a zászlóalj hiányzó felének újjászervezésénél csak a Nyíregyházán betegeskedő néhány tisztre lehetett számítani, a hadügyminisztérium újabb tisztek kinevezését is 3 III.. 1848-49: 12/93. Az új kinevezések a Közlöny 1849. január 25-i számában jelentek meg. ML. 1848-49: 12/196. Az előterjesztésben Ilauk Lajos hadnagy neve szerepel, ilyen nevű tiszt viszont soha nem szolgált a zászlóaljban. A kinevezéseket a Közlöny 1849. Febr. 6-i számában tették közzé, ott Ilauk Adolf néven, a zászlóalj tiszti névsora viszont ugyanezzel a kinevezési dátummal Strak Adolfot tartja nyilván - OL. 1848-49. IL 79. 6. k. A századokhoz beosztott 6 hadnagy mellett a hetedik a segédtiszti beosztást látta el.