Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Kedves Gyula: A 43. honvédzászlóalj
Az ütközet végül is magyar győzelemmel zárult, Herzmanowsky csapatai Schlik Mádon álló főerőihez vonultak vissza, ügyesen kicsúszva a bekerítésből. A 43. honvédzászlóalj viszont kemény árat fizetett a győzelemért. Ez volt az első komoly ütközetük, s mindjárt olyan helyzetbe keveredtek, amely sokat próbált, harcedzett alakulatokat is próbára tett volna. Ezeknél az újonc, alig kiképzett, az állandóan változó harchelyzetek követelményeiről mit sem tudó honvédeknek a legveszedelmesebb helyzetet a meglepetés jelentette, és éppen ilyen körülmények között kellett helytállniuk január 23-án. Ehhez képest értékelendő a zászlóalj egy részének helytállása, nem véletlen, hogy ezt a jelentések - annak ellenére, hogy az alakulat gyakorlatilag széthullott - sorra kiemelik. A pontos veszteséget nem ismerjük, de bizonyos, hogy több tucatnyi halottra és még több sebesültre rúgott. Schlik altábornagy jelentésében „borzalmas mészárlásról" ír, amelyben Kálnokyn kívül „4 vagy 5 másik tisztet felkoloncoltak", pontosabb adatokat nem közölt, ahogy a magyar jelentések sem. 51 Lehetséges, hogy itt esett el Angyal Dániel főhadnagy is, de a fogságba esett Kéglen kívül más tisztjét nem veszítette el Bodrogkeresztúrnál a zászlóalj. Annál többet az elkövetkező napokban. A legénység fegyelemé már az ütközet során felbomlott, tömegesen indultak haza Szabolcsba. A Tisza jegén átkelve a szélrózsa minden irányába szétszóródtak. A maradék legénység Bodrogkeresztúron szállásolt be, itt kellett volna a zászlóaljat újjászervezni, ami azonban a tisztikar rejtélyes elfogyása miatt nem volt lehetséges. Nem tudni, hogy kit bíztak meg a zászlóalj vezényletével, miután a borzalmas sérüléseivel a csatatérről kimentett Kálnoky Antal százados 23- án este meghalt. Talán már ekkor sem tartózkodott az alakulatnál egyetlen százados sem. Kralovánszky Frigyest még január 6-án rendelte Nyíregyházára Csermelyi Lajos vezérkari őrnagy, a hadtest vezérkari főnöke, a szökevények összegyűjtésére. Földváry György a 69. honvédzászlóalj parancsnokságának átvételére valószínűleg már ekkor útnak indult, és ezekben a napokban helyezték át a felső-tiszai hadtest térparancsnokságára Sztankóczy századost is. Ilyen körülmények közepette aligha csodálható, hogy a zászlóalj rendezése nehezen ment. Kralovánszky százados január 24- én Klapkától kapott utasítást az újabb szökevények összeszedésére és a zászlóaljhoz való visszaküldésre, amit két nap múlva Szemere is megismételt jócskán kibővítve a százados hatáskörét. Már nemcsak a 43. honvédzászlóaljra, hanem valamennyi alakulat szökevényeire kiterjedt feladata, s erőszakos ellenállás vagy rablás esetére a rögtönítélet alkalmazására is felhatalmazták, ami a helyzet súlyosságát ékesszólóan bizonyítja. 32 Túl sok embert az elkövetkezendő napokban nem nagyon gyűjthetett össze Kralovánszky, mert a 43. honvédzászlóalj maradékát 2 századba szervezték, s még márciusban is csak 3 századból állt. Ezek után nem volt mit tenni, az alakulatot a hadtest tartalékába kellett helyezni. Január 27-én a Sulcz-dandár kötelékében hagyta el Bodrogkeresztúrt, s vonult át Tokajnál a Tiszán. Klapka ugyanis nem használhatta ki január 22-23-i kettős győzelmét, mert időközben megérkezett Schlik támogatására Schulzig altábornagy hadosztálya a császári-királyi hadsereg főerőitől, s félő volt, hogy Klapka két tűz közé szorul. A császáriak hirtelen kialakult erőfölényük birtokában újból kísérletet tettek a tokaji átkelő megszerzésére, 31 III.. 1848/49: 10/466. Klapka jelentése 'mintegy 20 közvitéz" halálát említi. 32 HL. 1848/49: 10/413. és Szemere: Okmánytár 359. o.
