Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Kedves Gyula: A 43. honvédzászlóalj
ra 1076 legénységi állományú honvédet tart nyilván. Már november 18-án megkezdték a századokba szervezést, s a 6 századba egyenként 80-85 újoncot osztottak be. A munkát Sztankóczy András százados (korábban a Porosz herceg sorgyalogezred sátoraljaújhelyi hadfogadó parancsnoka) irányította, a vármegyei hatóságokkal való kapcsolattartás pedig Kralovánszky főhadnagy dolga volt (a Kralovánszky-család Nyíregyháza legbefolyásosabb famíliái közé tartozva kitűnő kapcsolatokkal rendelkezett Szabolcsban). Az újoncozási biztos kimutatásai alapján december 23-ig 1146 újoncot küldtek Nyíregyházára a 43. honvédzászlóaljhoz. De hogy a kép ezen a téren se legyen rózsás, az újonchelyettesítések által okozott bonyodalmak (nem stimmeltek az átadási névsorok) végtelen sok bosszúságot okoztak a zászlóaljparancsnokságnak, amiről Kálmány őrnagy december 11-i levelében kifakadva így nyilatkozott: „Sajnálom, de ki kell mondanom, hogy ha ezen cserebere tovább így folytatódik, én istenemre megbolondulok, és én nem veszek által semmit is többé, jöjjön próbálja a legbéketüröbb, ha megállhat, akkor tűzi próbán ment keresztül egy alakuló zászlóaljnál". 22 A kiképzést pedig minél hamarabb meg kellett volna kezdeni, s a szervezésifelszerelési munkálatokat befejezni, mert a válságos erdélyi helyzet miatt nagy szükség volt a 43. honvédzászlóalj legrövidebb időn belül történő bevetésére. A november közepén az Erdély magyarországi határvidékére szorult honvédcsapatok megerősítése létszükséglet volt. Ezért már november 29-én elhatározta az Országos Honvédelmi Bizottmány, hogy Nagyváradra küldik a zászlóaljat a szintén honvédzászlóaljjá szerveződő Bocskai-csapat gyalogságával együtt. Kálmány őrnagy december 4-én értesíti a megyei Közbátorsági Választmányt, hogy az erdélyi hadseregbe osztják be alakulatát. 23 A hadi helyzet változása azonban úgy hozta, hogy a zászlóaljat más, még válságosabb helyzetben lévő területre irányították, így a szabolcsi honvédek nem lettek Bem apó katonái. 1848. december 6-án Duklánál Magyarország területére tört be gr. Franz Schlik altábornagy vezetésével a császári-királyi hadsereg egyik hadteste azzal a feladattal, hogy Kassa elfoglalása után a magyar főváros irányába nyomuljon előre, s ezzel az Alfréd zu Windisch-Grätz tábornagy vezette császári főerőkkel szemben várhatóan Pest körül védekező magyar főerők hátába kerülhet. Schlik támadása a Felvidéken még csak szervezés alatt álló honvédcsapatokkal szemben teljes sikert hozott, s december 11-én Budamérnál Pulszky Sándor ezredes csapatait a szó szoros értelmében szétverte. A honvédek, nemzetőrök a szélrózsa minden irányába futottak szét, Pulszky csak nehezen összeszedett csapattöredékeivel Miskolcra vonult vissza, Schlik pedig bevonult Kassára. A rendkívül veszélyes helyzetben az Országos Honvédelmi Bizottmány egyik tagját, Szemere Bertalant bízta meg teljhatalmú országos biztosként az ellenállás megszervezésével, s Mészáros Lázár hadügyminisztert 22 SzSzBMÖL. IV. B. 103. 1. cl., a létszámadatokra IV. B. 103- 3. d. 16-18. t. (Itt kell megjegyezni, hogy a levéltári iratcsomó átrendezése megkezdődött, s kronologikus rendben gyűjtik össze az iratokat.) Az említett létszámon túl a zászlóaljhoz tartozott 1-2 hétig az a 401 újonc is, akiket a Miklós-huszárezred számára válogattak ki, de november végéig a 43. honvédzászlóalj legénységével a zászlóaljparancnsokság felügyelete alatt Nyíregyházán tartózkodtak. 23 Az Ol IB döntésére Kossuth Lajos Összes Munkái (a továbbiakban KLÖM) XIII. köt. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén I. köt. Budapest, 1952. 591. o. Kálmány értesítésére SzSzBMÖL. IV. B. 102. 1190.
