Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Kedves Gyula: A 43. honvédzászlóalj

nevezés időpontjatói nagy késéssel jelentek meg.

10 Nem csodálható így, hogy az alakulat tisztjei lassan szállingóztak a szervezési központnak kijelölt Nyíregyházára. A zászlóaljparancsnok, Káímány Lajos őrnagy csak november végére érkezett Nyíregyházára, bár október 30-án már kinevezték. Tapasztalt, 31 éve katonáskodó tiszt volt, bár a császári-királyi hadseregben egy helyőrségi zászlóaljban szolgált Dalmáciában főhadnagyként, ami arra utalt, hogy inkább a szolgálati életben, mintsem a harcászatban s a csapatvezénylésben jeleskedik. A honvédseregben viszonylag magasnak számító 51 éves életkora is arra mutatott, hogy a harcmező és a hadműveletek viszontagságait nehezen bírja majd el, ráadásul a 4. honvédzászlóalj századosaként meg is sebesült a szenttamási szerb felkelőtábor harmadik ostromakor, szeptember 21-én. Egyenlőre csak a szervezési munkálatok irányítása várt rá, aminek pontosan megfelelt, alig volt a vármegyei hatóságokkal súrlódása, ami ebben a helyzetben igazi csodaszámba ment. A hat századparancsnoki beosztásból csak ötöt töltöttek be, valamennyit a császári-királyi hadseregben hivatásos szolgálatot ellátott tisztekkel (hadnagyokkal, főhadnagyokkal), akik közül 3 tiszt még aktív volt 1848-ban: Kálnoky Antal, Sztankóczy András, Pongrácz Sándor. Prónay Lstván 1845-ben nemesi testőrként, Földváry György pedig 13 éves kadéti szolgálat után 1838-ban lépett ki a hivatásos szolgálatból. Tehát a századok kiképzését szakavatott tisztek irányíthatták, s néhányuk komoly harci tapasztalattal is rendelkezett, hiszen Kálnoky és Földváry a Délvidéken már hírnevet szerzett „veressipkások", a 9. honvédzászlóalj tisztjei voltak. Különösen Kálnoky vitézkedett, hősiességét a Közlöny két ízben is nyilvánosságra hozta.

11 Viszont éppen ők voltak azok, akik nem tudtak azonnal eljönni a harctéren lévő alakulatuktól (talán nem is nagyon akaródzott egy olyan kiváló csapatot elhagyniuk). December közepéig csak egyetlen százados tartózkodott a zászlóaljnál (Sztankóczy), mert Pongráczot már nem engedték haza a császári-királyi hadseregből (m. kir. altábornagyként vonult nyugállományba 1879-ben), Prónayt pedig még november 28-án áthelyezték a szintén szervezés alatt álló 16. (Károlyi) huszárezredbe. A hat főhadnagy között négyen is hivatásos tisztek voltak a császári-királyi hadseregben, ami szokatlanul magas aránynak számít a novemberben szerveződő alakulatoknál. Itt is azonban, a századosokhoz hasonlóan csak egy tiszt látta el legalábbis tartósabban - a zászlóaljban a szolgálatot, a nyíregyházi illetőségű Kralovánszky Frigyes. A 32 éves ügyvéd viszont nem rendelkezett különösebb katonai előképzettséggel, féléves nemzetőrtiszti múltján túl semmi köze nem volt a katonáskodáshoz. A négy hivatásos múlttal rendelkező főhadnagy közül az aktív császári-királyi hadnagy Golobits Alajos a 36. honvédzászlóaljnál maradt, s ott rövidesen százados lett. Pongrátz Turibius és Szeif Károly még a forradalom előtt kiléptek a hivatásos szolgálatból, Aranyos Károly pedig nyugalmazott hadnagy volt. Pongrátz röviddel kinevezése után leköszönt rangjáról, Szeif biztosan nem jelentOktóber 19-én írták alá az első tiszti kinevezéseket a zászlóaljba, első közzétételük azonban csak november 5-én történt, azután 12-én. az orvosoké 21-én. s volt akinek nem is tették közzé kinevezését a Közlöny novemberi számaiban. Augusztus 23-án Fehértemplomnál az ő szakasza került először harcba a támadó szerb Felkelőkkel, s fényesen helytálltak, 1 ágyút és lőszeresszekereket is zsákmányoltak. Október folyamán többször is kitüntette magát a 37 éves székely születésű tiszt. Közlöny: 1848/83. és 126. sz.