Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története

létében tartott pesti haditanácson a Szeged - Arad környéki csapatösszevonás mellett döntöttek. Görgei nem értett egyet ezzel a tervvel, de ennek ellenére ígéretet tett július 1-én a teljesítésére, a legkorábbi elindulást július 3-ra ígérve. A kapkodás, valamint a főhadsereg és a politikai vezetés közötti kölcsönös bizalmatlanság azonban súlyos válságot idézett elő. Szándékait félreértelmezve Kossuth július 1-én Görgeit leváltotta a fővezérségről. Ennek híre akkor érkezett meg a komáromi táborba, mikor az ott lévő magyar erők július 2-án győzelmet arattak a sáncokat is elfoglalni akaró Haynau fölött. Az ütközetben Görgei is súlyos sebesülést szerzett. A rangidős Klapka tábornok, a Görgei leváltásán és Mészáros Lázár altábornagy fővezérré lett kinevezésén felháborodott tisztikar ellenében, nem tudta végrehajtani a csapatok elindítását az új összpontosítási helyre. Klapka és Nagysándor tábornok július 5-én Pestről azzal a kompromisszummal tértek vissza, hogy Görgei megtarthatja a Szegedre levonuló erők parancsnokságát, de a Komáromtól való elindulásnak július 7-ig meg kell történnie. A következő napon tartott haditanácson, a még mindig súlyos állapotban lévő Görgei azt a haditervet fogadtatta el, hogy az elvonulás a Dunától délre történjen, s előtte mérjenek vereséget Haynaura. Az ütközetet július 9-re tűzték ki. Klapka azonban még aznap, Görgei és az őt támogató Poeltenberg és Leiningen tábornokok távollétében, egy újabb haditanácson mégis elrendelte az elvonulás július 7-i megkezdését a Duna északi partján. Az ezt észlelő Görgei lemondott a fővezérségről, de a tisztikar ennek visszavonására bírta. Görgei a parancsnokságot csak úgy vállalta, ha az előző napon elfogadott déli áttörési kísérlettel megpróbálkoznak. A július 11-re halasztott áttörési kísérlet azonban nem vezetett eredményre. Az áttörésre kijelölt erők közül a VII. és a III. hadtest, valamint a biztosításra kijelölt II. és a VIII. hadtesthez tartozó hadosztályok derekasan küzdöttek. Az áttörésre szintén kijelölt I. hadtest, valamint a Pikéty Ágoston tábornok alatt összevont lovasság azonban nem álltak feladatuk magaslatán. Nagysándor csapatait késlekedve indította meg, s Mocsánál megállapodva nem támogatta a III. hadtest erőfeszítéseit. Pikétyvel együtt jórészt tüzérségi párbajra szorítkozó állóharcot vívott a szembenálló erőkkel, amellyel nem lehetett elérni az áttörést. Ebben a helyzetben az ütközetet nem a legnagyobb eltökéltséggel vezénylő Klapka elrendelte a visszavonulást. Az I. hadtest csapatainak többsége már csak a visszavonulás során került harcba, visszaverve két ellenséges lovasdandár támadását. A vereség után tartott haditanácson, a Duna északi partján való elvonulás mellett döntöttek, amelyet július 13-án kellett megkezdenie. A 28. honvédzászlóalj komáromi tevékenysége összhangban állt a magyar haderő határozatlan mozdulataival. Július 4-6-ika között a dunai hídfőerőd, a Csillagerőd melletti sáncokban táborozott. Innen Július 7-én reggel a Dunán átkelve Bátorkeszire menetelt, ahonnan 9-én az éjféli órákban indultak vissza Komáromba, ahol a Vág mellett táboroztak le. Július 11-én reggel 6 órakor vonultak át a Dunán. Rónay aláhúzása jelzi, hogy a zászlóalj nem csak tétlen szemlélője volt az ütközetnek, hanem bele is keveredett abba. A zászlóaljnak voltak veszteségei is, pl. ekkor sebesült meg Vay Ábrahám százados. Július 12-én délelőtt 10 órakor ismét átmasíroztak a Du-