Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története

hatására végül Nagysándor kénytelen volt visszavonulni Mocsonokra. Az ütközetben a magyarok 15 halottat, 86 sebesültet és 4 db tizenkétfontos ágyút veszítettek, 64 fő pedig eltűnt, valószínűleg fogságba estek. A támadás máshol sem vezetett eredményre. A II. hadtest erélyesen megkezdett támadása, a III. hadtest támogatásának elmaradása miatt szenvedett kudarcot. Ennek elsősorban a habozó, önállóan döntést hozni nem tudó hadtestparancsnok volt az oka. Az I. hadtest s semptei kudarc után tovább folytatta korábbi tevékenységét az ellenség szemmel tartására. Június 17-én Sempte előtt kisebb összecsapásra is sor került, ebben azonban a 28. honvédzászlóalj nem vett részt. Nagysándor június 18án az ellenség élénk mozgásáról értesülve, másnapra erőszakos kémszemlét határozott el. Ebben a Huszóczy-dandárnak feltehetően csak a tartalék szerepe jutott, mivel a 28. honvédzászlóalj június 19-én csak Patáig nyomult előre. A kémszemle során Nagysándor megállapította, hogy az ellenség nem kapott erősítést, de erejét így is túlbecsülve 10000 főre tette. A kémszemle után értesülések jöhettek arról is, hogy az ellenség jelentős része visszavonult a túlsó partra, mert Rónay naplójában a következő bejegyzés található: „demonstratiót téve ez éjjel át szökött a Vágón az ellenség. " A június 16-i kudarc után Görgei úgy döntött, hogy saját vezetésével június 20- án megismétli a támadást. A Központi Vezérkari iroda június 18-án kiadott utasítása szerint, az I. hadtest és a Galgóc környékén tevékenykedő Horváth-különítmény feladata ugyanaz, mint június 16-án. Nagysándor ennek megfelelően június 20án előrenyomult Sempte felé. Nemesbáb, Nemeskürt és Pusztakürt irányába kisebb különítményeket küldött ki a Hosszúfalvánál és Sopornyánál színlelt átkelési előkészületek fedezésére. A főerőkkel Semptét ismét két irányból közelítette meg. A valóságosnál nagyobb erőket feltételezve, roham helyett megelégedett a demonstrációval. Rónay naplójában később aláhúzta az ütközeteket, ez június 20-nál hiányzik, ami méltón kifejezi Nagysándor hadmozdulatainak „határozottságát". Ezek után Wohlgemuth ebből az irányból igazából nem fenyegetve, Semptét kiürítette, a Vág hídját elbontatta, s a Perin-dandár nagyobb részét az előrenyomuló II. és III. hadtestek ellen vetette be június 21-én. Az üresen hagyott semptei sáncokat június 21- én a reggeli órákban a Máriássy-hadosztály magszállta, s elkezdte azok szétbontását. Előző napi hibáját a Vágón történő átkeléssel Nagysándor korrigálhatta volna, de ez irányú nem különösebben eltökélt kísérleteit a túlparti tüzérség megakadályozta. A II. és III. hadtest peredi vereségéről Nagysándor az éjszakai órákban értesült, ami után a Vág megfigyelésére tett intézkedések után visszavonult korábbi állásaiba. A 28. honvédzászlóalj még június 21-én visszatért Mocsonokra. Rónay naplójában ennél a napnál sincs aláhúzás, vagyis ez sem tartozott megítélése alapján az ütközetek közé. A zászlóalj a következő napokban Mocsonokon, illetve előőrségen Sopornyán állomásozott. A Haynan tábornagy vezette császári fősereg időközben a Dunától délre csoportosította át erőit a VII. (Poeltenberg) hadtest és a Kmety-hadosztály ellen. A magyar hadvezetés késve ismerte fel az ellenség szándékát, így az ellenintézkedésekkel is megkéstek. A IL, III. és I. hadtestek csak június 27-én kapták meg a parancsot, hogy Komáromon át induljanak a VII. hadtest támogatására. A június 28-án bekövetkezett győri ütközetbe záró szakaszába, így csak az erősen megfogyatkozott