Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története
nia. Az ellenség Vagon történő visszavonulása esetén Mocsonokra visszahúzódva, szemmel kellett tartaniuk a Vág Sellye és Sempte közötti szakaszát. Vereség esetén Örménybe kellett visszavonulni. Nagysándor a június 8-án vett parancs értelmében az esti órákban a Máriássy-hadosztállyal az élen, az egész hadtestet Örménybe rendelte. A vett utasítás végrehajtására június 9-én a Máriássy-hadosztály lett kirendelve, megerősítve 2 huszár századdal. A megteendő nagy menettávolság miatt június 9-én az éjszakai órákban indultak el a hadosztály alakulatai. Ellenségbe csak Pata mögött ütköztek. A Perindandár kétórás ágyúharc után itt is feladta állásait, s a félig kész semptei sáncokat üresen hagyva, visszavonult Szeredre és Vágszerdahelyre, amelynek során a hidat is elbontották maguk mögött. Nagysándor minden csapatból kikülönített egy osztályt, ezeket a Vág mentén hagyta, a többieket pedig visszavonta Mocsonokra és Örménybe. A Huszóczy-dandár június 9-én Mocsonokon szállásolt el. Innen június 12-én a 28. honvédzászlóalj az esti órákban Köpösdre ment előőrségre. Ugyanezen a napon az osztrákok ismét átkeltek a Vagon és megszállták a semptei sáncokat. A 28. honvédzászlóalj Sopornya és Pata felé cirkáló századai június 13-án már ellenségbe ütköztek, s előlük visszahúzódtak Köpösdre. Itt maradtak előőrsön másnap is. Június 15-én az I. hadtest visszavette Sopornyát és Patát, de Semptéről nem sikerült kiszorítania az ellenséget. A támadás feltehetőleg csak a Máriássy-hadosztály erőivel lett végrehajtva. A 28. honvédzászlóalj a reggeli órákban még Mocsonokra lett visszarendelve, de délután már részt vett a meginduló támadásban.3° Időközben megindult a Vág mentén felsorakozott magyar hadtestek kombinált támadása. A támadást a II. hadtestnek kellett megkezdenie a Csallóközből északra átkelve a Kis-Dunán és Zsigárd - Pered előrenyomulnia. A II. hadtest Farkasd és Negyed térségébe érésekor a III. hadtestnek is át kellett kelnie a Vágón, fenntartva az összeköttetést az I. hadtesttel is. A komáromi várőrségnek egy időben a Csallóközben kellett előrenyomulnia. Az I. hadtestnek a június 16-ra kiadott diszpozíció szerint az ellenséget Szeredről a Vág túlsó partjára kellett űznie, lehetőség szerint Galgóc felé szorítva. Mindenesetre annyira le kellett kötnie a szemben álló ellenséges erőket, hogy az ne tudjon onnan erőket átcsoportosítani a II. hadtest támadási sávjába. Nagysándor a Máriássy-hadosztály erőivel június 16-án megtámadta a semptei sáncokat, amelyek két zászlóaljjal és 9 ágyúval voltak megszállva. A Huszóczydandár a Semptétől keletre lévő magaslatokon keresztül, míg a Sulcz-dandár a folyó és a dombok közötti lapályon indult meg. A Sulcz-dandárnak sikerült magára vonnia a védők zömének a támadását, amelyet kihasználva a Huszóczy-dandár, szuronyrohammal a falu nagyobb részét elfoglalta. A túlsó partról Wohlgemuth altábornagy által időben átküldött erősítéseknek azonban sikerült Huszóczy zászlóaljait visszaűznie. Időközben Sulcz is elérte a falu szélét és a sáncokba is sikerült benyomulnia. A röppentyű lövedékek erős tüzében és egy bevetett gránátos zászlóalj támadása következtében azonban megállni kényszerült. A jól működő ellenséges tüzérség 3° A 28. hz. elhelyezkedésére - RÓNAY: napi bejegyzések; június 8-i létszám - OL. H. 89. HM vegyes.: 6. d.; Nagysándor jelentése a semptei támadásról - HL. 1848-49.: 32/165.; HERMANN Róbert 1992/a: 163-164. o.
