Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története

A tavaszi hadjáratban Vetter az összpontosított magyar erők ellentámadásának a részleteit nem dolgozta ki. Klapka a Gödöllő környékén feltételezett császári főerők ellen lehetségesnek tartotta egy megkerülő hadművelet végrehajtását, s ennek tervét március 30-án Egerben elfogadtatta a Kossuth jelenlétében tartott haditanáccsal. Ennek értelmében a VII. hadtest Hatvannál a magyar főerők látszatát keltve leköti az ellenséget, míg az I., II. és III. hadtestek Jászberény - Nagykáta - Isaszeg irányában Windisch-Grätz oldalába kerülnek. Március 31-én, miután Vetter felépülésére nem lehetett számítani, Kossuth Görgei Artúrt bízta meg ideiglenesen a fővezérséggel. Görgei vezérkari főnöke, Bayer József ezredes az április 1-én tartott gyöngyösi haditanácson némi módosítását fogadtatta el a haditervnek. Április 7-re a megkerülő oszlop meneteinek a megnyújtásával, nemcsak oldalába, hanem hátába is szándékozott kerülni a császári főerőknek. Ezzel nemcsak legyőzni akarta, hanem a Pestre történő visszavonulását is lehetetlenné kívánta tenni Windisch-Grätz csapatainak. A haditerv sikere feltételezte, hogy a VII. hadtest képes visszaverni a császáriak esetleges támadását, illetve, hogy a megkerülő hadoszlopot idő előtt nem fedezik fel. A VII. hadtest április 2-i hatvani győzelmével eleget tett az első feltételnek. A 28. honvédzászlóalj a Driquet-dandárral április 1-én Ludasra, 2-án Jászárokszál/ásra, 3-án pedig Jászberénybe vonult. Az I. hadtesten kívül ide érkezett a III. hadtest is. a II. ugyanekkor Jászjákóhalmára vonult. Jászberényben feloszlatták a Máriássy János által vezetett tartalék hadosztályt, amelynek alakulatait felosztották az I. és a II. hadtest között. Ezzel az I. hadtest 4 gyalogdandárral és egy lovasdandárral rendelkezett. Változás történt a Driquet-dandár élén is, amelynek parancsnokságát a 3- honvédzászlóalj parancsnokaként kitűnt Bobich János alezredes vette át, amelyet ettől kezdve Bobich-dandárnak neveztek. Driquet őrnagy visszatért a 44. honvédzászlóalj élére. Dipold Antal és Bobich János alezredesek dandárai Máriássy János alezredes, míg Zákó István és Sulcz Félix őrnagyok dandárai Kazinczy Lajos alezredes hadosztályába lettek beosztva. A lovasdandár parancsnoka továbbra is Dessewffy Arisztid alezredes volt, de ő helyettesítette a megbetegedő Máriássy alezredest is. Jászberényt elhagyva az I. hadtest haladt a megkerülő hadoszlop élén, amelynek 4-én Tápióbicskére, a III. hadtestnek Nagykátára, a tartalék szerepét betöltő II. hadtestnek pedig Farmosra kellett vonulnia. Klapka Nagykátán arról értesült, hogy Jellacic Tápióbicskén éjjelezett, de már elvonult onnan, s már csak poggyászos szekerei tartózkodnak a faluban gyenge fedezettel. A könnyű zsákmány reményében Klapka azonnal megindult Tápióbicske felé, nem ellenőrizve a híradás valódiságát. Ezzel komoly hibát követett el, mert a faluban a teljes Rastic-dandár (4 határőrzászlóalj) és a Sternberg-lovasdandár (14 lovas század) jelentős része tartózkodott 12 ágyúval, akik időben észlelték a magyar csapatok közeledését és rejtett állásban felkészülten várták őket. A felderítést a falu közelébe éive is elmulasztották, amelyért nemcsak Klapka, hanem az élen haladó dandár parancsnoka, Dipold Antal és a helyszínen tartózkodó Dessewffy Arisztid is felelős volt, Dipold 3 zászlóalját rohamoszlopokba fejlődtetve, szemből és oldalról a falu elfoglalására vezényelte. A faluba be-