Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története

váci vereség után a szerbek kiürítették tomaseváci táborukat és így azt üresen talál­va foglalták el december 15-én Kiss Ernő csapatai. Ezen győzelmek után a szerbek kezén már csak egyetlen jelentősebb tábor, Pancsova maradt, de ennek elfoglalását Kiss Ernő elmulasztotta. Helyette az aradi ostromgyűrűt december 14-én feltörő te­mesvári várőrség ellen fordult, de az december 19-én kitért az összeütközés elől. A 28. honvédzászlóalj, mint frissen megérkezett, tapasztalatlan alakulat, még nem vett részt a december 5-i tomaseváci támadásban. Megérkezése így is jól jött a bánáti hadvezetésnek, mert ha még harcba nem is vethették, biztosítási, helyőrségi feladatokkal megbízhatták. A zászlóaljat december 2-án Versecre indították az onnan kivont tapasztaltabb csapatok helyére. Ide Lázárfalván, Szárcsán, Módoson, Csávoson, Tógyéron, Gyéren, Tolvajdon Pardányon és Zichyfalván át december 5­én érkezett meg. December 6-án innen Vojvodincon és Udvarszálláson át Fehértemp­lomra vonultak. Az 1., 2., és 5. század itt december 15-ig maradt. A Karove Antal vezette 6. századot, feltehetően december 12-én, a nagybecskereki erők megerő­sítésére rendelték. A század az Écska, vagyis a nyugat felől támadó hadoszlopba került. Ide lett beosztva az időközben megérkező 3- és 4. század is. Ezek Csippik János százados vezetésével feltehetően november végén indultak el Debrecenből, s Szegedig azonos útvonalon haladtak a korábban elindult századokkal. Egy kórházi átadási jegyzék szerint december 7-én még Szegeden voltak. Feltehetően ezen a na­pon indultak el Mokrinon át Nagybecskerekre. Az utóbbi helyre december 10-én már egészen bizonyosan megérkeztek, mert a két század számára Csippik százados ezen a napon vett fel Nagybecskereken a Torontál megyei hadipénztárból 600 Ft-ot. A három század parancsnokságát a rangidős Karove százados vette át. A 28. hon­védzászlóalj századai Tomasevácnál nem keveredtek harcba, mert mint említettük, a szerbek sáncai üresen hagyva kerültek a magyarok kezére. A Fehértemplomban maradt másik három századot december 15-én Oláh­boksánra indították. Még aznap Versecen át Nagyzsánra értek. Innen másnap Klopo­dia, Ferendia és Königsnäde érintésével érkeztek meg Olábboksánra, a bánáti bá­nyavidék központjába. Itt Asbóth Lajos őrnagy a helyi német és magyar lakosokból szervezett 600 - 800 nemzetőrrel és pár száz honvéddal október óta elkeseredett har­cot vívott a temesvári, illetve az erdélyi határ felől támadó császári csapatokkal és az őket támogató román felkelőkkel. A Németboksán, Resica és Oravicza elleni támadá­sokat rendre visszaverte, s kisebb különítményeivel a környező településekből is igyekezett kiszorítani az ellenséget. Különítményei bevonása után a hódoltatott terü­letek ismét az ellenség kezére kerültek, mivel csekély ereje nem tette lehetővé azok tartós megszállását. December közepén az ellenség tevékenysége a korábbiakhoz képest is aktívabbá vált. December 17-én Resicát támadták meg, de ezt a helyi nemzetőrség visszaverte. Asbóth másnap, december 18-án a temesvári várőrség por­tyázó csapatai ellen indult. Magával vitte a 28. honvédzászlóalj 1. századát is. A töb­biről nincs adatunk, hogy részt vettek volna az akcióban. Asbóth a Huszóczy paran­csnoksága alatti 1. századdal ezen a napon Raffnán, Valepájon, és Valemarén keresz­tül Fullogra vonult, ahol kisebb ütközetben kiszorították az ott állomásozó román határőröket. Az 1. század vesztesége egy sebesült volt. A határőrök elűzése után még aznap visszaindultak Oláhboksánra a felégetett Ezredesen és Németboksánon ke-

Next

/
Thumbnails
Contents