Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története
Miklós 26. honvédzászlóalji századost nevezték ki őrnaggyá előléptetve, de ő is csak november folyamán érkezett meg Debrecenbe. Távollétében november 4-ig Huszóczy Dénes, majd Karove Antal százados látta el ideiglenesen a zászlóaljparancsnoki teendőket. Október végéig mindössze 6 olyan tiszt érkezett meg (Huszóczy, Petőfi és Karove századosok, Lippics főhadnagy, Hrabovszky és Nagy Gyula hadnagyok), akiknek a kinevezése a Közlönyben is megjelent. Viszont jelen volt két olyan tiszt (Kozma Ferenc főhadnagy és Szabó Lajos hadnagy), akiknek kinevezése nem szerepelt a Közlönyben. Huszóczy november 4-i jelentése szerint az addig kinevezettek közül még 9-en hiányoztak. Közülük Mednyánszky százados, Pardich, Bossányi és Pavellic főhadnagyok, valamint Santhó, Fogarassy és Bancsov hadnagyok a későbbiekben sem érkeztek meg, mert korábbi alakulatuknál maradtak. így az előírt 26 csapattiszti helyből csak 21 lett betöltve. A következő hónapokban a hiányzó és megüresedő tiszti helyeket kettő kivételével (Hanák Bódog és Melioris Kálmán hadnagyok) a zászlóalj állományából való előléptetéssel töltötték be. 14 Az üres, illetve megüresedő hadnagyi helyekre a zászlóalj őrmestereiből és altisztjeiből neveztek ki arra érdemes egyéneket. Érdemes azt is röviden megvizsgálnunk, hogy a tiszthelyettesek, altisztek kikből kerültek ki. Századonként 2 őrmester és 12 tizedes volt rendszeresítve. Ezt az előírás szerinti létszámot a zászlóaljnál csak januárban érték el. Az őrmesterek és tizedesek részint nagyobb műveltséggel rendelkező újoncokból, más zászlóaljaktól áthelyezett, már bizonyított honvédekből és altisztekből, illetve kiszolgált katonákból kerültek ki. Az új honvédzászlóaljaknál eleve számoltak azzal, hogy a beálló újoncok között lesznek műveltebb, később akár tiszti beosztásra is alkalmas egyének, ezért a törvényhatóságok számára lehetővé tették ilyen személyek altiszteknek való ajánlását. A 28. honvédzászlóaljhoz Szabolcs és Szatmár vármegyék 7-7, míg Szatmárnémeti, Felsőbánya, és Nagybánya 1 -1 személyt ajánlhatott altisztnek. Szabolcs vármegye részéről nem rendelkezünk ilyen ajánlással, de ha volt is ilyen, az általa ajánlottak aligha kerültek a 28. honvédzászlóaljhoz, mivel újoncaik jelentős része is máshová került. A legkorábban élelmezési lajstromba vett századnál szereplő 4 őrmesterről (Jenes János, Terényi Ernő, Enyingi Lajos, Nagy Lajos) is csak gyaníthatjuk, hogy szabolcsiak. Szatmár vármegye részéről sajátosan lett megoldva az altisztek ajánlása. Újoncainak beavatása Nagykárolyban történt, s az itteni hadfogadó saját személyzetén kívül tíz önkéntesen beállt újonc {Rónay János, Kézy József Gyula, Hodosi József Tóth Lajos, Reményi Mihály, Kádár József, Kozma Zsigmond, Csörge Benjámin, Gál Mózes, Borsitzky Lgnác) segítségét is igénybe vette. Magasabb iskolázottságon kívül, többen közülük feltehetően a megyei közéletben résztvevő családokhoz is tartoztak. Köztük volt a zászlóalj, sajnos meglehetősen szűkszavú krónikása, Rónay János is. Ők október 16-án érkeztek meg Debrecenbe, ahol Katona Miklós őrnagy tizedesekké és őrmesterekké nevezte ki őket. Többen közülük a későbbi hónapokban tiszti rangra emelkedtek. így Szatmár vármegye esetében a megyei ajánlást Katona Miklós őrnagy kinevezése helyettesítette. Katonának egyébként erre sem igen terjedt ki a jogköre. 14 Tiszti kinevezésekre - OL H. 92. ONHT: 1848:4719-, Közlöny: 1848. szeptember 27., október 6., 11., 12., 14., 16., 19., 28., 31., november 3-, 16., 30., december 16., BONA Gábor 1987. és BONA Gábor 1988:; tisztek októberi jelenlétére - OL. H. 83. SZVL: 6. d.
