Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)

Hajagos József: A 28. honvédzászlóalj története

mányi ülést tűztek ki. Nincs adatunk arra, hogy ebben a kérdésben milyen döntés született. A szabolcsi önkéntes nemzetőrök honvédzászlóaljjá történő novemberi átalakulása egyértelművé tette a kérdést, de október 19-én Péchy László első alispán jelentése is úgy kezelte őket, mint akik benne vannak a létszámban. Mindenesetre a sorshúzást csak Kállay alispán pesti útja, illetve ez azt követő bizottmányi ülés határozata után kezdték meg. Péchy alispán október 19-én már azt jelentette, hogy a 28. honvédzászlóaljhoz kívánt 640 újoncot kiállították. Az előzőekben leírtakból kitűnik, hogy a 28. honvédzászlóaljhoz szükséges újoncokat Szatmár vármegye, Szatmárnémeti, Nagybánya és feltehetően Felsőbánya is, már október első hetére fölös számban kiállította, Szabolcs vármegye pedig október 19-re teljesítette. Utóbbinak a mennyisége, mint látni fogjuk, azonban csak részben kerül ténylegesen a 28. honvédzászlóalj állományába. Noha ez nem tartozik a 28. honvédzászlóalj történetéhez, említést érdemel, hogy sem Szabolcs, sem Szatmár vármegye az újoncozás! nem hagyta félbe, s december végére illetőségüket szinte teljes egészében kiállították. Az újoncozás 1849 tavaszán történő felújítására készült kimutatás szerint Szabolcs vármegye 3293, Szatmár vármegye pedig 3281 főt állított ki. A Szabolcs vármegyei létszámfölötti újoncokból alakították meg még 1848 őszén a 43. honvédzászlóaljat, amelyről szintén olvasható tanulmány a kötetben.

11 Az újoncok létszámának kiállítása mellett, azok felruházasa terén is fontos feladat hárult a törvényhatóságokra. Az erről rendelkező, már említett szeptember 18-i rendelet meghatározta az újoncok ruháit (csákó, köpönyeg, atilla, nadrág, „nyakravaló", két pár fehérnemű, egy pár „topánka", kesztyű) és egyéb felszerelési tárgyait (borjúbőr tarisznya, töltéstáska szíjazattál, szuronytok szíjjal, kenyeres zsák), amelyeket a törvényhatóságoknak 30 - 40 pengő Ft közötti áron kellett előteremteniük. Ez a rendelet nehéz helyzetbe hozta a pénzügyi gondokkal küszködő törvényhatóságokat, akiknek a foglaló pénzek kifizetése is problémát okozott. Szatmár vármegye bizottmánya szeptember 28-án jelentette a miniszterelnöknek, hogy az újoncok felszerelését a legnagyobb igyekezetük és akaratuk mellett sem eszközölhetik, „azok ruházatról! elláttatását s felfegyvereztetését az álladalom intézkedéseire bízni" kénytelenek. Hasonlóan tudósított a Közlöny nagykárolyi levelezője is október 2-án. Szabolcs vármegye október 2-i bizottmányi ülése Kállay másodalispánt azzal is megbízta, hogy a kormány székhelyén arról is informálódjon, „hogy váljon a kiállítandó újonczok foglaló pénze, felszerelési költsége fedezéséül a közelebb jövő hadi adó fejében betudás mellett a megyebeli lakosságra és birtokosságra pénzbeli fizetés kivethető, s behajtható e?" Dégenfeld főispán aznapi jelentésében, a bizottmány ülésétől eltérően, lehetetlennek tartotta a lakosságra történő rögtöni adókivetést és a szükséges pénz kormányzati kiutalását kérte. Kállay október 5-én Pesten 15000 Ft11 Dégenfeld Imre október 5-i jelentése - OL. H. 92. ONHT.: 1848:5150.; a debreceni hadfogadó parancsnokának október 14-i jelentése az újoncok átvételéről - OL. H. 92. ONHT: 1848:5697.; a Szabolcs megyei bizottmány október 2-i jelentése - OL. H. 92. ONHT: 1848:4676.; Kállay alispán küldetéséről - OL. H. 92. ONHT: 1848:5008.; Péchy alispán október 19-i jelentése - OL. H. 92. ONHT: 1848:6719.; a szabolcsi önkéntes nemzetőrök honvédzászlóaljjá történő átalakulására - KEDVES Gyula 1994:; Szatmár és Szabolcs vármegyék újoncainak kiállítására - OL. H. 75.: 1849:10955.