Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)

IV. Szovjet áttörés az 1. hadsereg arcvonalán (1944. július 23 - július 27.) 1944. június közepén a keleti hadszíntéren ismét felgyorsultak az események. A szovjet csapatok június 21. és 23. között előbb, több helyen a Heeresgruppe Mitte (Közép Hadseregcsoport) arcvonalát törték át, majd július 13-tól a Heeresgruppe Nordukraine védőszakasza is veszélyeztetetté vált. A 4. és 1. Ukrán Front Tarnopol és Brody területéről meginduló seregtestjei a német 1. páncéloshadsereg arcvonalának áttörését követően megközelítették Lemberget, s a német 4. páncéloshadsereg koveli állásain túljutva szinte akadálytalanul nyomultak előre nyugati irányban is. A német hadvezetés tartalékok hiányában, a Lemberg irányú ellenséges támadás elhárítására az 1. hadsereg arcvonaláról is vont ki erőket. A német 7. és 16. páncéloshadosztályok már július 5-én elkerültek a hadsereg hadműveleti területéről, s ezeket követte július 16-tól a szintén német 101. vadászhadosztály is. Az utolsó német seregtest, illetve parancsnokság közvetlenül az 1. hadsereget ért szovjet támadás előtt került el a magyar arcvonalról. A 68. gyaloghadosztály július 20-án, a XI. hadtestparancsnokság pedig július 22-én lépett ki az 1. hadsereg kötelékéből. Az utóbb említett német hadtestparancsnokság északra irányításával meg kellett változtatni az alárendeltségi viszonyokat is. A 24. gyaloghadosztály a VII., a 25- gyalog- illetve a 18. tartalék hadosztályok pedig a VI. hadtestparancsnokság alárendeltségébe kerültek.

75 A magyar hadsereg északi szomszédja, a német 1. páncéloshadsereg a Lemberg körüli súlyos harcok következtében mindinkább nyugati irányban szorult vissza. A Dnyesztertől északra visszavonuló német páncéloshadsereg hátramozgásával az 1. hadsereg egyre veszélyesebb helyzetbe került. Északi szárnya a Dnyeszter előtt az arcvonal legkeletibb ívét képezte, s helyzeténél fogva csábítólag hatott egy esetleges átkaroló támadásra. A Lembergnél bekövetkezett események miatt az 1. hadsereg-parancsnokság július 19-én tette meg az első előkészületeket arcvonala tervszerű visszavételére. A felettes német parancsnokság beleegyezése nélkül elrendelt — többnyire szóbeli — intézkedések alapján az északi arcvonalszakaszt védő VII. hadtest alakulatai július 20-ról 2l-re virradóan kezdték volna meg a visszavonulást. A később megtörtént események ismeretében ez lett volna az utolsó alkalom arra, hogy a csapatok tervszerűen váljanak le az ellenségről. Kudarcuk a kikényszerített visszavonulás bekövetkezésekor előrelátható volt. A magyar gyalogsági alakulatok ugyanis nem álltak olyan harcedzettségi, kiképzési és erkölcsi szinten, hogy egy hátramozgást az ellenségtől közvetlenül szorongatva is sikeresen — súlyos veszteségek nélkül — meg tudtak volna oldani. A tervszerű visszavonulás lehetősége a VII. hadtestparancsnokság érthetetlen, július 20. utáni módosító rendelkezései miatt szertefoszlott. A VII. hadtestbeli alakulatoknak egy meghatározatlan időpontig rendelték el állásaik HL. VKF. 1. oszt. Táj. 1944. 07.05. - 07.22.; 1. hds. 1. fasc. VI. hdt. harctud. (1944. 07. 24. - 08. 10.) 59