Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)
Lakatos Géza őrnagy: Összefüggő árkok, fedezékek képezték a védővonalat. Fedett fedezékek takarták a géppuska- és golyószóró-tüzelőállásokat. Aknavetőszakaszom figyelője periszkópos /tükröket a faluban szereztünk/ fedezékben volt az első vonalban. Nem tétlenkedtünk, kisebb támadásokat azonnal visszavertünk. Tőlünk balra az ezred I. zászlóalja, jobbra a tartalék. III. zászlóalj egyik százada védett. Ettől jobbra a hadosztály felderítő-osztálya volt a hegyen védoállásban.Június volt, 1944-ben. [..JA Prut túlsó oldala hegy, mi a jobb parton, síkon védtünk. Az ellenség a hasunkba láthatott. Szőlőhegy volt, présházakkal, úgy mint otthon. Kb. 800 méterre volt tőlünk a hegyoldal. Mégis minden mozgó emberünkre tüzelt valaki, nem is eredménytelenül. Megszervezett, távcsöves figyelés után végre megláttuk, hogy az egyik présház kerítése mögött távcsöves mesterlövész les reánk. Huszár László százados: Védelmi munkálatok kezdődtek - hevenyészett erődítési elemekkel - harcérintkezésben az ellenséggel a harckészültség fenntartásával, magas fokú tűzfegyelemmel. Az erődítési munkálatok végrehajtásánál nagy nehézséget jelentett, hogy az erdős részek mocsarasak voltak, - a víz pár ásónyomra feltört, és az időjárás is esős, csapadékos volt. így a megkívánt és biztonságot nyújtó másfél méternél mélyebb lövészgödrök helyett csak a föld felszínétől 40-50 centiméter mélyre kiásott lövészteknőkben kellett az első vonalban lévőknek harcolniuk. Ezeket a biztonságosnak egyáltalán nem nevezhető fedezékeket a helyszínen található faanyag beburkolásával, mellvédek alkalmazásával igyekeztünk ellenállókká tenni, legalábbis a gyalogsági könnyűfegyverek tüzével szemben. A sűrű alj fás erdőben a szemben álló felek sok helyütt 100 méteren belüli közelségbe kerültek egymáshoz. Ilyen körülmények között drótakadály-rendszer telepítésére sem kerülhetett sor. Különböző rendeltetésű aknazárak létesítésére is főleg az utak, ösvények, erdőátvágások szegélyein volt lehetőség. Ezek szerint a meglepetésszerű támadások, rajtaütések lehetőségének állandó veszélye állott fent. Ez a bizonytalan helyzet— különösen éjjel, amikor a legkisebb zörej is ellenséges tevékenységet feltételezett - maximális idegi megterhelést jelentett, amiben csak kivételes akaraterővel, nagy fegyelemmel lehetett helytállni. A sötétség beálltával a feltételezett ellenséges vállalkozások ellen kiváltott gyalogsági és nem egy alkalommal a tüzérségi zárótüzek - amelyek megnyugtatták ugyan az első vonal csatárait, — a lőszerpótlás nehézségei folytán a későbbiekben minimálisra redukálódtak. Az életvitelhez legszükségesebb és alapvető kellékeknek a biztosítása is igencsak problémás volt. Az ellátás, míg állóharcban voltunk, a körülményekhez képest jól működött. Az étkezés ideje - a harci helyzettől függően - sokszor felcserélődött, este volt az ebéd és fordítva. Mivel eleinte, egy ideig német ellátásban voltunk, a magyar baka gyomra a marmaládét, pudingot, és pelyvás, korpás kenyeret nem szívlelte. Az erőnlét fenntartásához így a hadtáp-szolgálatnak a nemzeti eledelünkhöz, - a bab-, vagy krumpli-gulyáshoz kellett- visszatérnie, a lehetőséghez képest. Sokkal nagyobb, 57
