Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)

idős nő, férfi és gyermek bújt elő. Szovjet katonát, vagy fegyvert nem találtunk egyik helyen sem, ezért a lengyel nemzetiségű lakosságot megnyugtattuk és visszaküldtük a bunkerekbe. Az ellenség folyamatosan lőtt bennünket aknagránátokkal. Ez ellen alig-alig volt védelem a nyílt terepen. Legfeljebb lövészteknőt tudtunk ásni, de hamarosan az is megtelt vízzel. A 12/1. zászlóalj egyik lövészszázada, ahová a páncéltörő ágyús szakaszommal beosztást kaptam, egy viszonylag magasan fekvő terepszakaszon helyezkedett el. Innen volt alkalmunk látni a 12/11. zászlóaljat, amint az ellenség támadására megfordult és rendezetten visszavonult. Ez volt a bal szárnyunkon. Jobb szárnyunkon ugyanekkor a németek támadtak visszavonulásra kényszerítve a szovjeteket. Jól áttekinthettem, amint a villámgéppuskákkat és harckocsikkal megerősített lövészek sikeresen haladtak előre. Ehhez a támadáshoz mi is parancsot kaptunk, hogy zárkózzunk fel. A 12/11. zászlóaljat üldöző ellenséges erők is megálltak és hátrább vonultak. Előretörve beértünk egy nagy erdőbe, ahol az aljnövényzet kezdett zöldülni. Az egyik lövegünk az erdőn átvezető gyatra makadámút mentén foglalt tüzelőállást. Hallottuk a közeledő ellenséges harckocsi zaját. Egyszerre csak megpillantottunk egy T-34-est, amely iszonyatos géppuskatűzzel kúszott előre. Véber tizedes, rajparancsnok páncéltörő gránáttal sikertelenül tüzelt. A következő pillanatban a harckocsi lőtt ágyújával és eltalálta lövegünket. Többen megsebesültek, Véber tizedesnek leszakadt a bal karja, a löveg megsemmisült. A T-34-es is visszavonult. Közben a második lépcsőben lévő alakulataink, tüzérség, vonat, lőszerlépcső, páncélosok, magasabb parancsnokságok ellen heves tüzérségi- és rakétatűz zúdult. Angolszász gyártmányú, modern csatarepülők szüntelenül támadtak bennünket gépágyúkkal, géppuskákkal és bombákkal. Ebben az iszonyatos, kaotikus helyzetben példás higgadtsággal, személyes bátorsággal, körültekintő szervezéssel erősítette, nyugtatta alakulatainkat Radimetzky Endre százados, századparancsnok és Huszár László őrnagy, ezred 1. segédtiszt. Személyes példájuk, bátorságuk tiszteletet váltott ki. A harcok során alkalmam volt a beosztott tartalékos tisztek helytállásáról is meggyőződni. Andersen László zászlós," aknavető szakaszparancsnok, Kun Gergely zászlós" géppuskás szakaszparancsnok, Bácskai László zászlós,"" páncéltörő ágyús szakaszparancsnok és Jobban János zászlós'"" lövész szakaszparancsnok a magyar honvéd tisztekhez méltóan harcoltak alakulatuk élén. Mint jeleztem, Swiety Jozef térségében változatos terepen mozogtunk. Volt amikor a falusi házak között közelharcra is sor került. Az egyik ház mögött egy mozgásképVillámgéppuska: a 34. M. német géppuska nem hivatalos elnevezése. Tűzgyorsaságára akartak utalni ezzel a szóhasználattal. Andersen László (Alsózerlenc, 1917. VIII. 29- - ? ) tartalékos zászlós. 1944. márciusa és októbere között teljesített frontszolgálatot mint a 12. gyalogezred ezredközvetlen aknavető századának szakaszparacsnoka. Kun Gergely (Kecskemét, 1919- X. 19- - ? ) tartalékos zászlós. 1944. május 11-i sebesüléséig a 12/1. zászlóalj egyik szakaszparancsnoka volt. Bácskai László tartalékos zászlós katonai pályafutására vonatkozólag nincsenek adataink. Jobban János (Sáregres, 1917. I. 19- - ) tartalékos zászlós. A tartalékos tiszti iskola elvégzése után első frontszolgálatát a 12/11. zászlóalj kötelékében a Don mentén teljesítette, ahol 1943- január 15én megsebesült. A galíciai hadszíntérre mint a 12/4. puskásszázad szakaszparancsnoka vonult el, s 1944. május 14-én érte sebesülés. 49