Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)

Visszaemlékezések Gergelyfl Imre ezredes: Korán reggel segédtisztemmel és figyelőtisztesemmel gépkocsin elindultam Sadzawkára. Az ütegek parancsnoki szakaszai az ütegparancsnokok vezetése alatt szintén elindultak ügetésben. 11 óra körül utóbbiak be is érkeztek Sadzawkára, amelynek keleti szegélyén előkészítették a tüzelőállásokat. Jelentették, hogy az ütegek beérkezésével csak a délutáni órákban lehet számolni, mivel az úton menetelő gyalogság jármüvei több helyen eltorlaszolták az utat. A páncéloshadosztály gyalogsága jobb szárnyával a Prutra támaszkodva - elérte Tlumaczyk község nyugati szegélyét, ahol elakadt. A községet az oroszok szívósan védték. Tervezett tüzelőállásaink közelében, az út mellett várakozva ismét találkoztam Osztovics Ferenc ezredessel, a páncéloshadosztály parancsnokával. Gépkocsin érkezett oda, hogy a helyzetről tájékozódjék. Rövid beszélgetésünk közben kijelentette, hogy: „Holnap este Kolomeában akarok lenni. "Mindazok után amit addig láttam és hallottam, ez a kijelentés nemcsak túlzottan derűlátónak, hanem egyenesen nevetségesnek hangzott. Kolomeát sem a pándéloshadosztály, de még a bevetett 24. hadosztály sem látta meg soha. 17 óra körül megérkeztek az ütegek, elfoglalták tüzelőállásaikat és azonnal megnyitották a tüzet. A zászlóaljparancsnok arra kért, hogy tartsuk tűz alatt Tlumaczyk községet, mert ha onnan még egy lökés éri őket, legénységük nem fog tudni ellenállni. A 23- tüzérosztály ütegparancsnokai és felderítői átmentek a Prut bal partjára, amely meredek falként szegélyezte a folyót és a magaslatok tetején elhelyezkedve igen jó figyelőviszonyok mellett kezdte meg a tűzharcot. Ugyancsak ott keresett és helyezkedett el a 23. tüzérosztály parancsnoka: Besenszky Gábor alezredes is. Én, hogy a biztos összeköttetést a gyalogsággal és a páncéloshadosztály-parancsnoksággal biztosítsam, az innenső parton maradtam, egyetlen ütegparancsnokommal együtt. (2. üteg) Április 24-én korán reggel Sadzawkától északra 2 km-re egy erdő szegélyén álló erdészházat igyekeztem elérni abban a reményben, hogy annak tetejéről jó kilátásom lesz. Az erdőn át, hátulról igyekeztem segédtisztemmel és a távbeszélőkkel elérni a magaslaton fekvő házat. Az erdő talajvíz alatt állott, úgy, hogy helyenkint térdig merültünk belé. Tőlünk jobbra erős lövöldözést hallottunk. Félóra múlva elértük az erdő szélét. Flottunk nagyobb tisztás terült el, amelynek túlsó oldalán egy magaslaton megpillantottam az erdészházat. A tisztás kihalt és üres volt, az alacsony fűben egymástól 8-10 lépésnyire 3 halott magyar katona feküdt. A világoskék hajtóka a nyakukon igazolta hovatartozásukat: a páncéloshadosztály gyalogsága úgy látszik itt nyomult előre. Alig tettünk pár lépést a tisztáson, tüzet kaptunk. Rövid futás után elértünk egy elég széles patakmedret, melynek csak a közepén folyt a víz. Ide lehúzódva folytattuk utunkat, míg a magaslat aljához értünk. A házat körülvevő gyüBesenszky Gábor (Nagyszeben, 1898. X. 9. - Budapest, 1971. XII. 26.) alezredes (1944. július 1-től ezredes) 1944 márciusától 1945. március 4-ig teljesített frontszolgálatot a 24. gyaloghadosztály kötelékében, 1945- január 6-ig mint a 23- tábori tüzérosztály parancsnoka, azt követően pedig a hadosztály tüzérségi parancsnok helyettese. 39