Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)

tern fel a Beszkid-hágón. Itt gyönyörű havas táj volt, melynek szépsége örökre elbűvölt. A németekkel több ízben volt incidensünk. Ellenségesen viselkedtek. Mi csak a magyar vonalon adott parancsokat hajtottuk végre. Amikor ennek az állapotnak vége lett, az ezeréves halárról kivonták a magyar alakulatokat és átkeltünk a hágón. De ekkor már járművekkel és minden málhánkkal mentünk. Az alföldi lovak a meredek szerpentineken csak nagyon lassan és nagy üggyel-bajjal jutottak előre. A Kárpátokon túl már voltak csatározások. Felperzselt házak, romok jelezték a csapatok, a front mozgását. Asztalos Aladár hadnagy, 21/7. puskásszázacl parancsnoka (életrajzi adatait lásd a 42. számú jegyzetben): Az elvonuló alakulat az eredeti századra épült (a családosok, családfenntartók visszahagyásával). A bevonultak zöme a környékről (Mád, Tállya stb.) származott. A feltöltéshez behívtak még kb. 10 főt Erdélyből, 10 főt a Délvidékről (Baranyaiháromszög), 5 főt Bácska-Bánálból és 8-10 főt Kárpátaljáról. A visszacsatolt területekről bevonult legénységnek kb. 50 %-a csak pár szót beszélt magyarul, de ebből semmiféle elkülönülés nem keletkezett. Lakóhelyükön is magyarokkal, magyarok között éltek, így egy-két hét alatt magyar szóval vezethető katonákká váltak. A Margit körúti honvéd fogházból 13 elítéltet kaptunk mint frontszolgálatot önként vállalók. Bátor cselekedeteik elismerése esetén, a kapott kitüntetés arányában büntetésük egy részének, elengedése, vagy törlése ígéretével vonultatták be őket. Rövid időt tölthettem csak velük, de semmiféle kifogás nem merült fel ellenük. Jó felépítésű, fegyelmezett falusi legény volt az egyik, aki kocsmai verekedés közben halált okozó ütése miatt 7 évet kapott. Egy gyáva széltoló is akadt, aki az első ágyúlövés hang/ától - akárhonnan lőttek- rendre eltűnt. A konyhától kellett mindig visszahozatni. [...] Vasúti berakodás, majd indulás március 16-án 2 óra 50-kor. Érkezés Bercsényifalvára 16-án 16 óra 15-kor. Kirakodás után gyalogmenetben indultunk az Ung völgyében az Uzsoki-hágófelé, Kis-és Nagyberezna - Fenyvesvölgy- Ilajasd- Uzsok községbe. [...] Ruházatunkból mindjárt az elején komoly gondot jelentett a bakancsok igen gyenge minőségű talpanyaga. Már itt, az út elején sokat kellett javítani. Minden századba, a századtörzsbe beosztottunk cipészt, szakácsot, szabót, borbélyt, fegyvermestert (lakatost), az országos járművekhez (szekerekhez), lovakhoz értő, mezőgazdaságban élő, állatszerető, róluk gondoskodni tudó embereket, valamint minimális ismeretekkel, vagy kiképzéssel rendelkező elsősegélyt nyújtani tudó sebesültvivőket. Mindnyájuk munkáját sokszor igénybe kellett venni és a sokszor csak csúfolt szakmájúakat most kezdte becsülni ez a sok nehézségnek kitett, gyorsan egymáshoz szokott és egymásra utalt bajtársi közősség. melynek parancsnokaként vett részt a főváros védelmi harcaiban. Szemtanúi elbeszélés alapján az 1945. február 12-i sikertelen kitörési kísérletet követő napokban esett el Piliscsabától délnyugatra alakulatának megmaradt állományával együtt. n