Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)

Március első napjaiban a hadilétszámra emelt alakulatunkat vasúti szállítással Kárpátaljára, Szolyvára irányították. Itt közel egy hónapig tartó kihelyezés alatt, a nehéz hegyvidéki, erdővel borított terephez való alkalmazkodást és harceljárást kellett elsajátítaniuk a síkvidékhez, legfeljebb homokdombokhoz szokott nyírségi fiúknak. Ugyancsak fontos volt a magas hegyvidékhez való klimatizálódás is. A polgári életben a nehéz fizikai munkában edzett- zömében földműves foglalkozású legénységnek ez a fokozott átállítás minden különösebb nehézség nélkül ment végbe. Az első nagy erőpróba március 31-én a Vereckei-hágónál volt, ahol el kellett hagynunk hazánk területét. A Keleti-Beszkideknek a kora tavasszal magas hóval borított, járatlan szerpentinjei komoly közlekedési akadályt jelentettek. Az élen menetelő gyalogos egységek emberei derékig süllyedtek az érintetlen hófelületbe. Lóval vagy gépjárművel vontatott nehézfegyverek, tüzérség, utánpótlási egységek mozgása lehetetlen volt. A szó szoros értelmében megfogott bennünket a hó! Az előnyomulás folyamatos folytatásához, a szerpentin hóekével való megtisztítására volt szükség. Nem kevés időbe került, míg ezek a gépek, az ungvári telephelyükről a hágóhoz kerültek. Megerőltető hegymenetben kerültünk át az 1000 méternél magasabb, hóval borított hegycsúcsok között a Kárpátok keleti lejtőjére. Négy napi, embert és állatot egyaránt próbára tevő teljesítmény után értük el az első települést, Tucholkát. Ez alatt az idő alatt a pihenés, étkezés és éjjelezés a szabad ég alatt, az út menti erdőségekben történt. A hőmérséklet a hegyek között általában -15, -20 Celsius fok között volt. Ellenséges légi felderítés szórványosan és nagy magasságból történt nappal, így az éjszakai pihenőknél felülről rejtett tábortüzek enyhítették pár órára a kellemetlen hideget, bár a nedves, havas fagallyak többnyire csak füstölögtek, de nemigen égtek. Április 5-én az út menti kis települések faházaiba beszállásolva megállapítottuk, hogy az első napok komoly terepnehézségeit és az időjárás kellemetlen hidegét nagy fegyelmezettséggel párosult kitartással küzdöttek le egységeink. Ellenséges földi behatástól mentesen, így veszteség nélkül léptünk be a hadműveletek területére. Április első napjaiban háromhetes ütközetmenet kezdődött. Ezen a vidéken még tél volt, a keményre fagyott hegyi utak mellett gyönyörűen szikráztak a havas hegyormok a hideg napsütésben. Az útvonal mentén lévő kis, szétszórt hegyi falvakban, de a nagyobb településekben, mint Nadwornán vagy Stanislauban is már látszottak a háború nyomai. Leégett, elhagyott házak, az utakon járművek roncsai és latelemek. Sajnos, hősi sírok is. Előttünk több napi menet távolságra a 2. páncéloshadosztályunk csatázott. Amint közeledtünk a harcok színhelyéhez a partizántevékenységek is jelentkeztek, a tiszta időben az ellenséges légi felderítés is aktivizálódott. [...] Hosszú menetelésünk április 23-án fejeződött be. Swiety fozef (Szent fózsep nevű helységben szállásoltunk el. De nem sok időnk maradt a fáradalmak kipihenésére. A helységtől kb 4 kilométerre levő Marjanka erdőből egyre erősbödő harckocsizaj hallatszott. A 2. páncéloshadosztály egységei páncélosokkal megerősített ellenséges erőkkel súlyos harcban álltak. Mind több sebesült bajtárs érkezett a faluban lévő kötözőhelyre - nem egy, a békehelyőrségekből, a hadgyakorlatok idejéből ismert jó barát. Tudtuk, hogy rövidesen nagy feladat fog reánk hárulni. Leváltani a sajátjainkat és megállítani az ellenséges túlerőt. Léhát a harctér küszöbén, a tűzkeresztség 20