Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)
A törzs nagyobbik része az iskolában maradt. Utasítom az első vonalban lévő parancsnokokat, hogy nagyon takarékosan használják a lőszert, mert utánpótlásra nem számíthatnak. Az ütközetvonatof előrerendelem, hogy közelünkben legyen. Velünk szemben csak románok vannak, akik valószínűleg már tudva arról, hogy tárgyalásokat folytatunk az átállásról, nem erőltetik az előrenyomulást. Inkább csak gyalogsági tűzharc folyik mindkét részről. Az este a szokásos teendőkkel telik el. Vacsorát vitetünk az első vonalban levőknek, hírvivők jönnek, mennek. Környezetem semmiről nem tudva készül az éjszakai pihenésre, én viszont egész éjjel nyugtalanul várom, hogy nem jön-e üzenet dr. Szilágyi vezérkari századostól [...] Április 6. Cremosne. Délelőtt, kb. 8-9 óra között a szomszéd 24/1. zászlóaljtól megérkezett Szende László százados és Mara István hadnagy" embereivel. A szigorú titoktartás miatt ott is csak a zászlóaljparancsnok tudott arról, hogy a mai napon beszüntetjük a harcot. Sőt, ő is csak ma reggel tudta meg Szende Lászlótól. Mara István hadnagy és emberei olyan eligazítást kaptak, hogy nálunk éjjel betörtek és ezt kell elreteszelni. Ők ezzel a paranccsal indultak hozzam útba. Cremosne szélső épületében hoztuk tudomására Mara Istvánnak, hogy neki, mivel jól tud románul, át kell menni a románokhoz Püspöki szakaszvezető és fakab őrvezető társaságában. Ott fel kell venni a kapcsolatot az orosz parancsnoksággal, a részükre kért tájékoztatást meg kell adni, hogy a dr. Szilágyi Gábor vezérkari százados által letárgyalt feltételek alapján a mai napon megtörténhessen a hadosztály csapatainak átállása. [...] Mara ellenvetés nélkül, tudomásul vette a kapott parancsot, a vele jött embereket visszaküldte a 24/1. zászlóaljhoz. Velem és a két kijelölt kísérőjével elindultunk a mi zászlóaljunk védővonalához, ahol az én feladatom volt a zavartalan átjuttatásuk a románokhoz. Münnich Iván főhadnagy százada egy erdős tereprészen volt védelemben, előttük az ellenség felé lejtős hegygerinc, itt gondoltam, hogy a legkönnyebben át tudom juttatni Maráékat. így is történt. A századnál azt a tájékoztatást adtam, hogy felderítésre küldöm ki a velem jötteket, akik majd ezen az úton jönnek vissza. Fokozottan figyeljenek, aki a megadott jelszóval és jelhanggal jelentkezik, azt azonnal hozzám kísérjék, felszó: Budapest, jelhang: bakancs. Ezen az érintkezési ponton a nap folyamán Püspöki szakaszvezető visszajött, majd újra átment, bonyolítva a román ezredparancsnokkal váltott üzeneteinket. [...] A zászlóaljnál továbbra sem tudtak az átállási tervünkről. így történhetett meg, hogy a csoportosuló románokra az aknavető szakasz parancsnoka, Forgách Ferenc zászlós" , tudtom nélkül lövetett, s az majdnem a román ezredparancsnok törzsét találta el. A vonalban lévő embereink is tüzeltek a gyalogsági fegyverekkel, míg a „tüzet szüntess"parancsot el nem rendeltem. A megállapodás értelmében az átállás időpontja 18 óra. Nem tudtunk arról, hogy a szemben lévő román-orosz csapatok az időpontot 16 órára értik, ugyanis náluk az óra két órával előrébb járt. Ebből az időeltolódásból aztán a nap folyamán meglehetősen kellemetlen helyzet alakult ki. [...] Püspöki szaAz ütközetvonat hivatása általában azon szükségletek (lőszer, élelmiszer, műszaki és egészségügyi anyag) szállítása volt, melyek harc közben kellettek. Mara István hadnagy katonai pályafutására vonatkozólag lásd a 160. számú jegyzetet. "' Forgách Ferenc (Kassa, 1908. VII. 21. - Budapest, 199-4. V. 26.) tartalékos zászlós. 1944. április 4. és 1945- április 6. között a 21. gyalogezred ezredközvetlen aknavetős századának szakaszparancsnoka volt. 131
