Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)

osztálytól parlamenterek mentek át a Münnich főhadnagy százada által tartott vonalon, ő nekem ezt másnap jelentette is. Azzal a biztos tudattal mentem a találkozóra, hogy csak arról lehet szó, hogy nagyobb kötelékben szüntetjük be a harcot. Ez reményt nyújt arra, hogy hazakerülhetünk. A megbeszélt időre kiérek a falu szélére, s mikor az utolsó házat is elhagyom, látom, hogy Szende százados 8-10 fő jól felfegyverzett emberrel a műúton vár. Előrejön és négyszemközt beszélgetünk. Kérdi, hogy mit szólok a kialakult helyzethez. Az utolsó napok felgyülemlett keserűségével elmondom, hogy a zászlóaljunk vesztesége 7 tiszt s több mint 100 fő, meddig akarjuk még folytatni ezt az esztelen harcot? Látom az arcán, hogy megkönnyebbül, s örömmel mondja, hogy „tudtam én, hogy te is velünk érzel, benned meg lehet bízni. " Ezután rátér a lényegre. A hadosztály vezetői is felmérték a helyzetet. Ez az első alkalom, hogy a hadosztály együtt van. Végre alkalom nyílik arra, hogy elszakadva a németektől, sőt ha kell velük szembe is fordulva nem vonulunk vissza, helyben maradunk és átallunk a szovjet csapatokhoz. Dr. Szilágyi Gábor vezérkari százados", Püspöki Ferenc szakaszvezető és annak unokaöccse Jakab Tibor őrvezető kíséretében, akik jól beszélnek románul, április 3-án éjjel átment a románokhoz azzal, hogy a szovjet csapatok parancsnokához kísérjék, mert a 24. hadosztály tisztjei által aláírt kérelmet akar eljuttatni a vezénylő tábornokhoz. Ebben az írásban az átállás időpontja április 6-án az esti órákban volt megjelölve, amikor vissza kellene ebből a védőállásból vonulni. Sajnos választ eddig nem kaptunk, ezért legkésőbb a holnapi napon egy újabb parlamentert kell átjuttatni, amely vázolja a jelenlegi helyzetet, viszi az átállásra legalkalmasabbnak tartott végleges időpont megjelölését és a lebonyolítás részleteire vonatkozó elképzeléseinket. Én vállaltam, hogy átjuttatom a vonalon a küldötteket. Megegyezünk, hogy mivel közöttünk németek is vannak, az előkészületeket az átállásra a legnagyobb titokban kell végrehajtani. Rögzítjük, hogy Cremosne szélén itt fogom várni őket április 6-án reggel, s rajtam kívül senki sem fog tudni a megbeszéltekről. Ezzel ők visszamentek Háj községbe, én pedig a törzsemhez. Közöltem a segédtisztemmel, hogy a következő napra tervezett visszavonulással kapcsolatos teendőket beszéltük meg és végezzék a szokásos munkájukat. A védőállásban a szokásos gyalogsági tűzharc folyt mind a két részről. Én pedig, míg a vonalban a szokásos ellenőrzéseket végeztem, lázasan készítettem a tervet magamban, hogy milyen parancsokat, mikor adok ki, hogy az átállás zökkenőmentesen, veszteség nélkül menjen végbe. Nehéz órák következtek. Abban biztos voltam, hogy a zászlóalj olyan összeforrt egység, mely a parancsnok kiadott parancsait maradéktalanul végre fogja hajtani. A fő gond, hogy e harcot úgy folytassuk az utolsó percig, hogy a közöttünk lévő németek meg ne sejtsenek valamit, mert akkor megtámadnak és különösen a hátsóbb helységekben lévő csapataink súlyos veszteséget szenvedhetnek. Mivel annyira kevesen vagyunk, hogy a kijelölt védővonalat csak a teljes létszám felhasználásával tudtam megszállni, tartalék nincs is, a harcálláspontomat a vonalhoz közelebb rendeztem be, Cremosne déli részén, a szélső házaknál. Münnich Iván (Debrecen, 1918. VI. 5. - 1994. IV. 10.) főhadnagy. 1944 márciusától december 26-ig a 21/5-, azt követően 1945- árpilis 6-ig a 21/1. puskásszázad parancsnoka volt. Dr. Szilágyi Gábor vezérkari százados katonai pályafutását illetően lásd a 153. számú jegyzetet. 130