Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)
szerepe, s érdeme volt abban, hogy a vállalkozás kis veszteséggel, s a 24. gyaloghadosztály zömét érintve végül is sikerrel végződött. 1945. április 6-án - a harcok beszüntetésének tervezett napján - a 24. gyaloghadosztály alakulatai általában Stubnyafürdő körzetében, a Teplice patak völgyétől keletre helyezkedtek el. A seregtest déli szárnyán, észak-déli arcvonallal Cremosnetől délre, délkeletre a 21/1. zászlóalj, attól balra, Cremosnetől délkeletre, de már a szovjet 40. hadsereg 133- lövészhadosztályával szemben a 24/1. zászlóalj foglalt el védőállást. Parancsnokságuk, a 21. gyalogezred-parancsnokság ezredközvetlen alosztályaival Háj községbe települt. Az északi szárnyon, nyugat-keleti arcvonallal a 12. gyalogezred csapatai védekeztek. Ezredparancsnokságuk a hadosztályparancsnoksággal együtt Raksán rendezkedett be, a 12/1. zászlóalj védőállásai pedig Háj községtől keletre létesültek. Mindkét gyalogezred alakulatainak különös gondot kellett fordítaniuk a fent említett községek felé vezető utak lezárására. A megmaradt saját és a hadosztályközvetlen páncéltörő lövegeket igyekeztek leginkább erre a célra felhasználni. A seregtest tüzérsége és vonatalakulatai az akció sikeres végrehajtása szempontjából előnytelenebb körzetekbe települtek. A még harcba vethető tábori tüzérütegek a hadosztály-, illetve az ezredparancsnokságok vonalában voltak, a különböző vonatalosztályok és intézetek pedig a Teplice patak völgyében levő helységekben Bodorován és Szent Mihályon rendezkedtek be. Az utóbbi alakulatoknak április 6án Szent Mihály, Raksa és Háj községeken át kellett volna előrevonulniuk az arcvonal irányába' 61 . A tervezett vállalkozásról, annak lefolytatásáról csak a zászlóalj-, osztály- és ezredparancsnokok, illetve a hadosztály-parancsnokságba tartozó, „megbízhatónak ítélt" fő- és törzstisztek tudhattak, a csapat csak a bekövetkezett események előtt szerezhetett erről tudomást. A román és szovjet csapatok színlelt támadásának tüzérségi előkészítését, majd megjelenésüket és átvonulásukat a magyar arcvonalon — a Mara István hadnagy vezette, második pontosított parlamenteri tárgyalást követően — április 6-án délután 6 órában jelölték meg. A kelet-, illetve közép-európai időszámítás eltérésének figyelembe nem vétele, illetve egyéb technikai nehézségek miatt végül is a 21. gyalogezred két zászlóalja még április 6-án este, a 12. gyalogezredbeli és hadosztályközvetlen alakulatok viszont csak április 7-én hajnalban, s e nap folyamán szüntették be a harcot, s váltak ki véglegesen a német alárendeltségből. A vállalkozás, bármennyire is titokban és szervezetten folyt, a vonat- és a tüzérségi alakulatoknak, illetve a hadosztály-parancsnokságnak a visszavonulási parancs ellenére megkezdett előremozgásaira a németek felfigyeltek, s megpróbálták megakadályozni azokat. Különösen a seregtest vonatparancsnokságát és gépkocsioszlopát támadták meg, amely során az ápahonnan a zászlóalj megszűnése után az átszervezett 24/1. zászlóaljba került. A stubnyafürdői 1945április 6-7-i harcbeszüntetéskor az említett zászlóalj századparancsnoka volt. 11 Horváth Gyula és Szende László (századosok), valamint Nagy Lehel (főhadnagy) szíves tájékozatása alapján; Tóth Pál (hadapród őrmester), 24. gyaloghadosztály üzemanyagoszlop parancsnok: „Élményeim a 24. honvéd hadosztályban 1944-45. Naplórészletek" (másolata a szerzők birtokában) 43-44. old. 125
