Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

testét, mert akkor csak egy kóválygó szökevény lesz, bárki lelőheti, esetleg tévedésből is - csak egy egységes alakulat mehet át a túloldalra. Elszorult a szívem, amikor arról hallottam, hogy itt is, ott is elfogtak egy-egy katonát, csapattisztet, akiknek nem sikerült túljutniuk az első vonalon, akik közül nem egyet, példát statuálva, főbelőttek. Egy-két katona hátrafelé szökött. Befelé, az ország, hátország irányába. Nehezen kerülték ki a tábori csendőröket és azt, ami háborúban a szökésért jár. Nem értettem egyet azokkal a magas rangú tisztekkel, akik katonáik hátrahagyásával egyedül mentek át a szovjet hadsereghez. Minden parancsnoknak felelnie kell a rábízott katonáiért! Vigye magával az ezredét, hadosztályát, ha kell kockázattal, de a közös sorsban maradjon együtt katonáival. A Keleti-Kárpátokban 1944 tavaszán. Az asztal körül balról jobbra: dr. Bernáth Zoltán tartalékos zászlós, Gősy alezredes, dr. Kiss Sándor tartalékos főhadnagy, Kovács Zoltán és dr. Tóth Lajos tartalékos zászlósok. A háttérben Kokas György és Czene István tiszti legények