Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

Huszár László megjelenésével lényegesen megváltozott a helyzet. Kitűnő katona volt és a zászlóalja sem lehetett más. Huszár László mögött nyugodtan aludtunk. Huszár Lászlót békében, a békehelyőrségben kegyetlen embernek tartották. Nem egy katona elhatározta, ha egyszer vele kerül ki a frontra, egyszerűen lelövi. Kint az első vonalban ki állapíthatja meg, hogy milyen golyó végzett vele. De ezekből a fenyegetésekből nem lett semmi. Kiderült, hogy Huszár László kemény katona, de önmagával szemben is az, és mindent elkövet a beosztottaiért. Mesélték róla, hogy amikor alakulatával először vonult be az első vonalba, katonái a szovjet tüzérségi tűzre szétfutottak. Több áldozat, halott és sebesült fizetett rá erre a riadalomra. A legközelebbi alkalommal Huszár László hármas rendekben vitte az első vonalba katonáit, s közben katonanótákat énekeltetett. Meg is szólaltak azonnal az ellen tüzérütegei. Ennek ellenére most egyetlen embere sem sebesült meg, Huszár László katonái rájöttek arra, hogy egy bátor és jó katona parancsnoksága alatt a bizonytalan élet is biztonságosabb. A nagy támadás alkalmával az üteg lényegesen nagyobb veszteséget szenved, ha nem Huszár őrnagy zászlóaljával működik együtt. Kiss Sándor hetek elmúltával sem emlékezett vissza szívesen a történtekre. Az egyik hajnalra arra ébred, hogy mennydörög az ég, tüzet okádnak a felhők, fájdalmában remeg a föld. Pokoli tüzér akna előkészítés után kezdődött meg a szovjet csapatok rohama. Széles arcvonalon, igen jelentős katonai fölénnyel támadtak. Az arcvonalat több helyen áttörték. A német és magyar katonák rövid időn belül hátrálni kezdtek. Csak Huszár László zászlóalja állta a sarat. De Huszár László őrnagynak látnia kellett, csak időleges lehet a kitartásuk, előbb-utóbb nincs más választás, mint a visszavonulás. De ez esetben sem mindegy az, hogy fejveszetten menekülnek-e hátra, vagy rendezetten. Egy ellenséges támadás fenntartásánál igen jelentős szerepet játszik a tüzérség. Az ellenséges rohamozóknak át kell vágniuk magukat a zárótűz vonalán. A tüzérség bizonyos mértékig fedezi a gyalogságot. Ezt szem előtt tartva Huszár László felkereste Kiss Sándor ütegparancsnokot, s kérte, hogy az üteg a tüzelőállásban tartson ki. Ha a szovjet csapatok az ő sávjában is áttörnek, illetve más irányból bekerítés veszélyeztetné a lövegeket, Huszár őrnagy megjelenik, s ha kell, maga vezeti ki a tűzlépcsőt a veszedelemből. Mire visszaérkezik Huszár László az övéihez, több helyen már itt is megkezdik a visszavonulást. Ő maga is látja, hogy a további kitartás a bekerítés veszélyével jár. Zászlóaljának sávja mellett kétoldalt már szinte befolyt a szovjet gyalogság. Kiss Sándornak is jelzik a főfigyelőbe, hogy a tüzelőállás előtti terepen szivárog vissza a saját gyalogság a tüzérség előtt. Kiss Sándor tartani akarja az ígéretét. A tüzelőállás további parancsig marad, s a amíg módja van rá, támogatja tüzével a gyalogságot. Még jóformán ki sem adja rendelkezését, a figyelőben ő is közvetlen veszélybe kerül. Álláspontja közelében a domb oldalán már régen elhallgatott a saját géppuska és most már látni lehet a szovjet gyalogság előretörését. Kiss Sándor újra hívja a tüzelőállást, jelezni kívánja, hogy álláspontot kell változtatnia, hátravonul, maga a tüzelőállás is készüljön fel az azonnali visszavonulásra -