Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

Állóharc Kolomea előtt. Osztályparancsnoki kihallgatáson Most értettem meg igazán annak a hetvenegy fiúnak az örömét, akik Soós Márton hadnagy vezetésével, a bolyongásuk után visszakerültek az üteghez. Ugyanezt az örömet éreztem akkor, amikor hét-nyolc katonával, egy-két héttel korábban én találtam rá az anyaalakulatomra. így nyert értelmet a bajtárs fogalma. A magyar katonák nemzeti összetartozásának az érzését nem annyira az ellenség, mint a szövetséges német erősítette meg. A németek, akiknek jobb volt a felszerelése, fegyvere, lőszerellátása, ruházata, akik jogot formáltak arra, hogy jobb járműveken, jobb országutakon közlekedjenek, jobb frontszakaszon harcoljanak, jobb elszállásoláshoz jussanak, akik minden téren előjogokat követeltek, s a magyar hadvezetőségnek parancsolni kívántak. Az erőfölényüket nemegyszer kihasználták a közvetlen érintkezések során is, amikor pl. takarmányt szereztek, amikor a gépeikhez benzin kellett, a kihullott lovaik helyett más lovakra volt szükségük. E jelenségek láttán a magyar szemekben villámok szikráztak. Nemegyszer az ellentét kisebb-nagyobb összeütközésre vezetett - nem egynek tanúja és résztvevője voltam. Május 16-án Vinográdon vagyunk, amikor végleg kiválunk a 18. hadosztály kötelékéből. Május 20-án Iwanowczétól északra Kolomea előtt hosszabb védelemre rendezkedünk be. Május 29-én közös áldozáson veszek részt és ezen a napon küldöm haza feleségemnek a 41. levelemet. De egy-egy levelet én is kapok otthonról. A kézhez vett levelet dátum szerint régen írták, de én úgy érzem, hogy mostan mondják. Mennyi háborús bizonytalanság! Amikor ők írják a leveleiket, nem tudják, hogy élek-e még, amikor megérkeznek hozzám a leveleik, én nem tudom, hogy mi van velük. Mégis olyan jó ez az egyoldalú beszélgetés. Beszélgetés, hónapos válaszokkal. Mire jön, megy a levél, megtörténik a levélváltás, már más volna a kérdés és más válaszokat várna az ember. Június 6. Megkezdődött a nyugatiak inváziója. Az már régen vitathatatlan, hogy a németek elvesztették a háborút. Minél hamarabb fejeződik be, annál kevesebb a felesleges véráldozat. Kolomea előtt megmerevedett az arcvonal. Az üteg vonata, a lőszerkocsik, a konyha, a lövegmozdonyok, a lovak, egy fenyőerdőbe kerültek. Ez az álláspont a tüzelőállás mögött két-három kilométerre. Pillanatnyilag én vagyok a fogatos tiszt, a mozdonyállás a tartózkodási helyem, Soós Márton hadnagy pedig felderítőbe jár. Az irodát is én vezetem. Beosztottam, kedves katonám, Gál András tizedes. Nagyszerű írnokommal Gál András tizedessel vagyok egy bunkerben - akivel 3 évtizeddel a háború után újra egymásra találtunk, s felelevenítettük a háborús élményeket. A mozgóharc során több tüzér hősiesen viselkedett, vagy tizenkét-tizennégy személyt kitüntetésre javasoltam. Kiss Sándor ütegparancsnok magáévá tette a javaslatomat. Mogyoróssy alezredes, osztályparancsnok viszont visszautasította az indítványunkat. Mindent akkor kell csinálni, amikor megjön az ideje. Arra nézve, hogy ez az idő mikor jön el - nem kaptunk közelebbi tájékoztatást.