Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

lottak, s ahonnan az a hír érkezett, hogy szovjet tankok német és magyar páncélosokat rohantak le, egy gépkocsioszlopot szórtak az árokba. Mi a mieinkhez közeledtünk, eszünkbe sem jutott, hogy komoly veszedelem fenyeget, áldozatává válhatunk egy tévedésnek. Elég lett volna egy beijedt géppuskás. Egy ránk eresztett sorozatot követte volna a többi géppuskás tüze, mire a megkezdett zenebona leáll, belőlünk csak roncsok maradnak. Érdekes volt az áthaladás az első vonalon. A beásott gyalogság előtt ötven-száz méter távolságban szűk, henger alakú lyukakban német gyalogosok Faustpatronnal várták a szovjetek tanktámadását. A háborúban itt és először bevett Faustpatronnal a tankokat egész közel kellett engedni, ugyanis 15-20 méter távolságról lehetett elérni a legnagyobb hatást. Ezek a katonák, kezükben a Faustpatronnal, állig érő mesterséges gödiiikben közel álltak a halálra ítéltekhez. Mind tizennyolc-tizenkilenc éves gyermekek. Az egyik arcán elszántság, a másikén rettegés. Ezek a katonák már nem egy diadalmas német hadsereg katonái. Napokkal ezelőtt száz és száz kilométert menekültek vissza, hogy most a saját testükkel tartsák fel azokat a tankokat, amelyeknek a golyózápor sem ártott. Az első vonal mögött Madarassy Miklós elsőtiszttel dr. Kiss Sándor ütegparancsnok várt ránk. Amikor megláttak minket, látszott az arcukon a megkönnyebbülés. A legkisebb reményük sem volt arra, hogy az üteget még látják valaha az életben. A megkönnyebbülés érzése nem sokáig tartott. Sztaniszlau a megvert katonák, menekülő civilek forgataga. A városban harcra és menekülésre készültek, de a nagy összevisszaságban a menekülők akadályozták a katonákat, a katonák a menekülőket. Hamar kiderült, nem pihenhetünk meg. Még messze voltunk magától a várostól, amikor már megkaptuk a bevetési parancsot. Ennek értelmében mégiscsak szembe találkozunk a szerencsésen kikerült szovjet tankokkal. Érdekes az emberi viselkedés háborús lélektana. A katona csak percekben él és gondolkozik. Ha egy nehéz negyedórát átvészelt, megkönnyebbül. A következő negyedóra, fél óra veszedelme a jövő kérdése. Az távoli. Addig sok minden történhet. így voltunk mi is. Pillanatokra megkönnyebbültünk. A Sztaniszlau köré vont védelmi gyűrűn belülre kerültünk. A szovjet csapatok a hátunk mögött maradtak. De az elmúlt órák veszedelmét azonnal újabbak követték. A megkönnyebbülés másodpercekig sem tartott. Sztaniszlau egyébként nem keltette a biztonság érzését. Miként említettem olyan volt, mint egy felzaklatott méhkaptár. Zsúfolásig tele volt menekültekkel, széthullt katonai alakulatok demoralizált töredékeivel. Az utakon a szekér- és gépkocsisorok párhuzamosan egymás mellett, egy irányban, a nyugati kijárat felé haladtak, ha haladásnak lehet nevezni a harmonikázást, a szinte méterenkénti leállást.