Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Végszó. Civilként sem könnyű kezdeni

1. üteg Minden csapatra az nyomja a bélyeget Hogy a csapat élén ki az aki vezet Egy ütegparancsnok, Kassay főhadnagy, Ütege tüzétől a muszkák szaladnak A tettek embere, beszéde nem patak De ha mond valamit - az a füstbe nem száll annak nyoma marad. Az első ütegben fegyelem, rend járja Mindenkinek tiszta az inge, gatyája Noha kint a fronton az élet mostoha Kényelmük szolgálja egy szép fürdőszoba Van is sok irigyük, ragya verje agyon Bár ez irigységen magam is rajt kapom 3. üteg Dóczy százados úr ezerfejű élet Róla, hogy hű legyen, venni kell száz képet Lovaglása „Délceg", költészete lengő Egy kész üzletember, tudja mi a pengő Lerajzol valamit - az félős, feléled Teljes üdéségben valóságos élet. Ha mint szakácsművész megvendégel téged Boldog lehetsz, hogy e szép napot megérted Habár messze, ő főz s valahogy* meghallom Röhögve ugrándoz bennem minden atom Eme tudásának ütegé a haszna Ennek is, annak is dobbá nő a hasa A megnőtt pocakon úgy nő a zsírréteg, Mint a növekvő fán a felhizlalt kéreg T. p.: 1944. évi december hó 4-én Dr. Bernáth Zoltán