Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Végszó. Civilként sem könnyű kezdeni

Különben Józsikám te ezt jobban tudod Felőle a nagy hír hozzám tőled futott így szólott őkelme sietségben, lázban Büszkeség születhet Várkonyi Istvánban Értelem sugárzik dacos büszke ajkán Kisujjában van a tüzéri tudomány Bölcsnek tartja magát kora ellenére Tisztelet is ezért osztályrésze, bére Egyszer mondhatták őneki, hogy gyerek Bajuszt növeszt, arra nézni sem merek S midőn egy veterán csodálkozott bambán Könnyedén azt mondta: „na látod fiacskám" Elég volt ennyi, soraimat zárom, Ne nevessünk soká Pálházay Lászlón Kevés beszédéről híres Magyar Gyula Akkor nyílik szája, ha csörren a kupa Nem mintha iszákos volna természete Józansága híres a földünkön szerte Csak a felesleges mozgás ellensége Minden mozdulatnál föltekint az égre Fia módját teheti arcizma sem rándul Mozdulatlan arca, mert fél, hogy lesántul De hogy gondolkozik, bizonyítja néha Hogy elmosolyodik időnként a héka Nem néma teljesen, ez az orosz baja Lőelemeitől felállhat a haja Hajszálnyira pontos amit bemér menten Tudhatom, mert egyszer én is arra mentem. Hagymásy Jóskának legtöbb gondja vagyon Attól kell már félnünk, kiesik egy napon Ló, szekér és ökör, hatosfogat, málha Rengeteg nehézség kapuja kitárva Sokat eszik a ló, de húzni nem akar A lóvizsgán pedig szőre biz nem pazar Még akkor sincsen baj, ha vizsgát ő tartja Akkor kezdődik meg, hogyha a nagy gazda Mert akkor a kocsis nagyobb legény mint ő Zabolhat a szóból, az pedig hej, feddő Sóhajtja, Borbálám soha ilyet többet Magasabb énnálam földre esett köpet Pedig ügyes fiú, szó sem érhet hozzá