Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Végszó. Civilként sem könnyű kezdeni

- Az elnök úrnak van még hozzám kérdése? - Eddig sem volt egy sem - hangzott a válasz. - Köszönöm. Akkor lezárjuk a jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvet lezártuk és én kitöltöttem az „igazolás" határozat blankettáját. A titkárnő megunta a komédiát, talán néma undort is érzett, maga vitte oda az elnökhöz az aktát. Az elnök szó nélkül aláírta. Utána a többi tag is. Amikor eltávoztam, valaki hozzám lépett a hallgatóim közül és csak ennyit mondott: gratulálok. Én nem voltam büszke az egészre. Mindez egy bíróság épületében történhetett meg. És én szível lélekkel a bíróságot kívántam szolgálni. Ezzel zárult tehát életemnek az az időszaka, amely egy SAS behívóval kezdődött. Újra civil lettem. Nem kevésbé harcos időkben. Végszóként. Felmerülhet a kedves olvasóban, hogy az igazolási eljárás során mi adott bátorságot a magatartásomhoz. Jó lelkiismeretemre mondom, eszembe sem jutott, hogy korábbi főnököm, a pestvidéki törvényszék egyik tanácselnöke a népfőügyészség vezetője lett, aki a mondottak szerint viselkedő igazoló bizottságot leseperhetné a pódiumáról. Fellépésem a bennem felkelt elkeseredéssel és felháborodással magyarázható. A második világháború során négy évig voltam katona (egy évig az első vonalban, majd hadifogságban), távollétemben a kétgyermekes családomtól azzal kívánták az utánam járó fizetésem megtagadni, hogy merre mászkálok a nagyvilágban, talán már nem is élek. És azt várják tőlem, hogy szégyenkezve mosakodjam, mentegessem magam egy önmagát demokratikusnak nevezett, velem és másokkal szemben basáskodó igazoló bizottság előtt, amelyik a mesterségesen, nemzetellenesen felfújt hatalmával mélységekben végződő lejtőre juttathat (kényekedve szerint megfoszthat az állásomtól, az internálás, kényszermunkatábor veszélyével átadhat az államvédelmi hatóságnak, megnyithatja az utam a börtönt, fegyházat, haláltosztó népbírósághoz). Annyi időveszteség, a családom annyi szenvedése után, merő kényelmi szempontból még azt is akadályozza, hogy átessem az igazolási eljárás tortúráján. Arra kíván kényszeríteni, újra kilincseljek azért, hogy újra magas színe elé járulhassak. Az elkeseredett ember nem gondol arra, hogy rosszabbul is járhat.