Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

A parancsnoki szakasz katonái feszülten figyelnek rám. Légrádi őrmester figyelmeztetésként jelzi „veszedelmesen közeledik". De én várok. Mindenesetre hátraadom: ha ellenséges repülőgép és támad, akkor puskákkal lövünk rá. Bár tudtam ezzel csak egyet érhetünk el, a gép nem ereszkedik le ránk olyan vakmerően. Egyébként már most sem lehet magasabban kétszáz méternél. A mögöttem lovagoló tüzérek találgatják, hogy milyen nemzetiségű repülőgép közeledik? Ők is szorongnak, nagyszerű céltábla vagyunk. Hogy életét mentse, a parancsnoki szakasz, szívesen szétspriccelne minden égtáj irányában. Légrádi szolgálatvezető őrmester ismételten figyelmeztet „zászlós úr, rendeljen már el légiriadót". De én nyugalomra intem. Ekkor egy jó szemű öreg tüzér felismeri a gépet. Magyar Gólya! Kétségtelen, felénk jön! Igen, biztos nekünk hoz üzenetet, Még lejjebb ereszkedik, már nem lehet magasabban hetven-nyolcvan méternél. A parancsnoki szakasz felett ledob valamilyen kisebb tárgyat, s újra felemelkedik a magasba, majd Sztaniszlau irányába elrepül. Az üteget megállítottam. Egy tüzér leugrik a lováról, lefut az árokba és előhozza azt a henger formájú fekete tokot, amelyben az üzenetet kaptuk. Gősy alezredes, a sztaniszlaui hadosztály tüzérparancsnoka jelzi, hogy az országúton észak és dél felől orosz tanktámadásra számíthatunk! A tőlünk nyugatra fekvő országúton szovjet tankok gázolják le az ott rekedt magyar és német alakulatokat és járműveket. Az üteg erőltetett menetben minél előbb igyekezzék elérni a két út Sztaniszlau előtti találkozási pontját. Meg kell előznünk a szovjeteket. Magamhoz hívattam az alparancsnokokat és tájékoztattam őket a helyzetről. Az üteg nagy veszélybe került. Ha esélyt akar a menekülésre, versenyt kell futnia a szovjet gépesített erőkkel. Ezek a párhuzamos úton a Sztaniszlau előtti útelágazás felé haladnak. Ha előbb érnek oda, akkor elvesztünk. De ettől függetlenül, bármely pillanatban felfedezhetnek minket, s azt követően rövid időn belül megtámadnak. Nincsenek az országúthoz kötve, a terepen is megközelíthetnek. Egyébként a nekünk küldött üzenet szerint is már most elölről és a hátulról tanktámadásra számíthatunk. Közöltem továbbá, hogy partizán jelenlétre is gondolnunk kell, de mi minden összecsapást kikerülünk, fegyvert csak végső esetben használunk. Minden robbanás, de egy puskalövés is elárulhat minket, a jelenlétünkre hívhatja fel a figyelmet. Egyébként a partizánok támadás nélkül is jelezhetik, hogy a szovjet csapatok hátában vagyunk. Megmondtam, most egyetlen célunk, hogy kimentsük az egész üteget ebből a zsákból. Ha erre nincs lehetőség, akkor az üteg nagyobb és értékesebb részét, főleg a tűzlépcsőt, a lövegeket kell kijuttatnunk a harapófogóból. Mindebből az következik, hogy az ütegnek erőltetett menetben, ügetésben kell megtennie a további utat. A kocsisok úgy hajtsanak, hogy járműveiket ne legyünk kénytelenek hátrahagyni. Egyetlen lemaradt országos jármúvet sem várhatunk meg. Az az országos jármű, amelyik nem tud az üteggel lépést tartani, együtt haladni - menthetetlenül elveszett. Légrádi őrmester - nem éppen alaptalanul - megjegyzi: a lovaink már arra sem képesek, hogy lépésben haladjanak. De én úgy tettem, mintha ezt a nekem szánt odavágást nem vettem volna észre. Nem adtam választ. Csak annyit jegyeztem meg,