Bernáth Zoltán: Ukrajnától a Párizsi medencéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 43. Nyíregyháza, 1998)

Előszó

Parancsmegtagadás, kartácstűz kilátásba helyezése egy német alakulattal szemben. Lövegeink későbbi célpontjában a korábbi házigazdánk háza További menekültek árasztják el a községet. Más katonai egységek mellett egy jelentős nagyságú német trénalakulat is megérkezik, de elszállásolására már nem talál helyet. A község zsúfolásig tele van katonákkal. A trénalakulat parancsnoka felkeres, látszat szerint őszintén sajnálja, hogy a lakóház és a melléképületek átadását kell kérnie. A társzekereit, legénységét nem tudja máshol elhelyezni. Én, lehet, hogy egy kicsit nyersebb voltam a kelleténél, a kérelmet megtagadtam. A német tiszt jelezte, nem tartja kétségesnek, hogy kié lesz a porta. Ugyanolyan magabiztossággal reagáltam: az erőszaknak sem engedünk. A német tiszt - emlékezetem szerint őrnagy - távozását követően egy fél óra sem telt el, már hívnak a távbeszélőhöz. A község helyőrségparancsnoka, egy gyalogsági alezredes van a vonal túlsó végén. - Hadnagy úr - kezdte - nem értem az akadékoskodásukat, önöknek át kell adniuk a szálláshelyüket, a házat és annak melléképületeit. Szüksége van azokra annak a német trénalakulatnak, amelyik először úri módon közölte az igényét. - Tudom alezredes úr - válaszoltam. Valóban volt itt a német parancsnok, s én is udvariasan közöltem vele, hogy semmit sem adunk át, mert az épülethez tartozó kertben helyzetük el a lövegeinket. - Hadnagy úr, menjenek ki a terepre, az való a harcos alakulatnak és nem a falu. Habom van, ne kényelmeskedjenek a meleg házakban. - Alezredes úr, tudunk a habomról, az én ütegem már tíz hónapja leváltás nélkül az első vonalban harcol. Már száz és száz kilométert vonultunk hátra, anélkül, hogy egyetlen nyugodt éjszakánk lett volna. - Én a hadnagy úrral nem alkudozom, azonnal kivonul a terepre és átadja az épületeket a németeknek. Ez parancs. - Alezredes úr alázatosan jelentem, nem vonulok ki és semmit sem adok át. - Akkor parancsmegtagadás címén hadbíróság elé állíttatom. - Alezredes úr, éppen akkor kerülnék hadbíróság elé, ha átadnám a helyem. A hadbíróság közölné velem, hogy az alezredes úr csak egy helyőrség parancsnoka, s nekem utasításokat nem adhat. Álláspontom harcálláspont, csak a harcászati parancsnokaim rendelkezésére hagyhatom el, adhatom át jelenlegi helyemet. Éppen azért szíveskedjék közölni a németekkel és mindenki mással, bárki próbálja elfoglalni a harcálláspontomat, lövegekkel, kartácstűzzel válaszolok. A túloldalon pár másodperces hallgatás, semmi értelmét nem láttam a további szóváltásnak, letettem a kagylót. Tudtam, nem ér véget a játék, várhatom a további fejleményeket. Nem lehetett kétségem afelől, hogy a harcászati parancsnokom, a tüzérosztály parancsnokát felhívják, s nem lenne jó, ha engem megelőznének. Ezért azonnal telefonáltam Mogyoróssy alezredesnek.